Már a reggel nem kezdődött tökéletesen, mivel sikerült a mobilom PIN kódját háromszor elütnöm és kellett egy kis segítség, hogy beszerezzem a PUK kódot.

Délután a reptéren még szerencsésnek mondhattam magam, mivel a kevés magyar egyike voltam aki okosan elolvasta, hogy ki kell nyomtatnia a beszállókártyát a netről, s így megúsztam a 60 Eurós tarifát.
Úton jó szokás szerint aludtam, így leszálláskor arra gondoltam, hogy ha hamar sikerül felvennem az autót, akkor akár még sétálhatok is egyet bent a városban! Hát jó nagyot tévedtem!

Kálváriám azzal kezdődött, hogy sikerült az autó foglalási papírjait otthon hagynom, de ezt a problémát hamar abszolváltam, mivel szerencsére a laptopomon még megvolt a foglalási link, így csak egy free wifi-t kellett keresnem ahol behívhatom.

Ezek után a hölgy az információnál tájékoztatott, hogy az autókölcsönző, amit dobott nekem a gép, nem a reptéren van, hanem egy szállodában a reptértől messze, de szerencsére a szálloda busza elvisz oda engem. Így a szállodai buszmegállóban várakoztam vagy 20 percet mire megjött és elcipelt a szállodába.
Ott egy kisebb negyedórás bolyongás után megtaláltam a kölcsönzőt is, aminél újabb kalamajkák vártak… Mivel nem hitelkártyám van, emiatt csak külön biztosítással adták oda nekem az autót, ami +120 Euró volt... S persze a kártyám limitjét sem állítottam át odahaza, így még azt is meg kellett emeltetnem a bankkal.

Banknak még a külföldi hívásokkor is van pofája a vegyek lakáskasszát hirdetni, s az enyhén idegbeteg nyomkodáskor sikerült többször is elütnöm az azonosítómat így nem tudtam felemelni a limitet. Erre hívtam anyut, aki szegény már aludt és megkerestettem a kódomat, hogy jól emlékeztem-e. Szerencsére igen és rájöttem, hogy a webes felületen is tudom már a limitet emelni. Limit emelés után, sikerült is végre megkapnom az autó kulcsát, egy Opel Astráét. Szépen bepakoltam, felszereltem a GPS-t és ekkor derült ki, hogy a szivargyújtós töltője nem működik. A srác szegény próbálta azt magyarázni, hogy az én készülékemben van a hiba, de egy másik autóba beülve egyből működött.

Így újraírtuk a szerződést egy Renault Meganra, amivel sikerült végre el is indulnom. Induláskor megint sikerült megismerkednem a helyi rendőrökkel, mivel a parkoló kihajtóból sikerült rossz irányba fordulnom. Szerencsére kedvesen irányba fordítottak, s nem lett komolyabb probléma.
Az autót még szoknom kell, mert még kicsit nagy nekem és még nem érzem hogy hol a vége. Parkolással elszenvedtem vagy 10 percet, mire sikerült elfogadhatóan beparkolnom. Azt azért megemlítem, hogy bolyongtam vagy negyed órát mire sikerült parkolót találni.

Szállásra érve rajtam kívül még vagy 8an vártak becsekkolásra, így míg megkaptam a kulcsomat a mai napi blogbejegyzés is megíródott. Ahhoz képest, hogy úgy terveztem 11kor már az utcát járom, sikerült háromnegyed 1-re a szállásra érnem…

Sajnos képet nem sikerült csinálnom ma, de ígérem holnaptól teljes blogot kaptok!

Sziasztok!

Eljött végre megint a nagy nap, holnap utazok végre megint és ez egy újabb blog indítását jelenti. Gondolkodtam, hogy folytatom a spanyolkorut.blog.hu-t, de végül maradtam abban a megszokásban, hogy egy utazás egy blog.

Mostani út egy kicsit elüt az eddigiektől, mivel most először fogok autót bérelni. Kíváncsi vagyok mennyire hamar fogom megszokni egy másik országban a vezetés, arról ne is beszéljünk, hogy egy másik autót!

Terveim szerint majd 3500 km-et fogok utazni a következő szűk 17 napban, ez idő alatt több mint 45 települést fogok érinteni az út során. További terv, hogy rálépek Afrika földjére is, ezáltal háromra növekszik a kontinensek száma, amelyen jártam már.

Első héten, mint ahogy a három évvel ezelőtti is, egyedül járom az utam, második hétre pedig csatlakoznak hozzám Viktorék és úgy már hárman fogjuk felfedezni Andalúzia gyöngyszemeit!

Blogban rakok fel képeket majd mint eddig,de most már rákattintva megnézhetitek nagyobb méretben is. Tavaly megismert és kedvelt videókat is tervezek feltölteni, illetve tervezek egy napi térképet is becsatolni, melyen követhetitek merre jártam aznap.

Szokás szerint írhattok ide is kommentet, vagy ha nem akartok regisztrálni, akkor örömmel várom leveleiteket a kocsisaron@t-online.hu email címre.

Most zárom soraim, mert holnap délelőtt még dolgoznom kell, de holnap este már Madridból fogok írni Nektek a megérkezésről.

A blog keretes szerkezete megkívánta tőlem, hogy írjak egy záró bejegyzést is amibe összefoglalom a benyomásaimat, leírom még azokat a dolgokat amik kimaradtak a napi bejegyzések folyamán.

Pireneusok kifelé menet a repülőről

Először is örülök, hogy belevágtam ebbe a blogba, mivel így tegnap a család már a részletekbe kérdezett bele és nem kellett az egész 3 hetet elmesélnem.  Sőt nem is emlékeznék ennyire jól mindenre, mint ahogy ez a blog emlékszik az élményeimre! Ezzel előjönnek a hívó szakavak, melyekhez újabb kis történeteket tudok mesélni.

Madrid melletti mezők

Köszönöm az emaileket, blog bejegyzéseket amiket küldtetek, sokat dobtak a hangulatomon, mikor megnéztem reggel vagy este az emailjeimet és  láttam, hogy írtatok.  Itt el is értünk, ahhoz, hogy mi volt számomra a legnehezebb az egész út során. Ez az egyedül lét volt! voltak olyan napok, amikor csak jegy illetve kajavásárláskor beszéltem, mivel  a szálláson nem volt kihez szólni, vagy nem igazán voltak komunikatívak(ilyenek voltak a caminós zarándokok, akiket anyuék egyszerűen csak le kamionosoztak). Ezek a napok tényleg kihívások voltak számomra, santanderi szörfösökhöz való érkezésem egy mennyország volt számomra, végre lehetett itt emberekkel beszélgetni, poénkodni! Emiatt is látszik a barcelonai képeken a nagy vidámság, ahol már a több mint 15 éve(kint számoltuk ki, hogy bizony ilyen régóta ismerjük egymást)  barát Andi is velem volt, így nap nagy része ökörködéssel és poénkodással telt, ami az egyik lételemem.  

Ezzel a kis hajóval közlekedtem a szállás és Santander között

Itthon majd mindenki kérdezte, hogy napjában kb. mennyi időt töltöttem a blog készítésével. A blog készítése, nagyjából napi  2 órába telt naponta, először  visszanéztem a képeket, majd kiválasztottam a  napi 2-300 képből a 10-15 legjobbnak ítélt képet, amelyet le kellett paintben(!) kicsinyítenem, hogy beférjen a blogba.  Ezek után kezdem el írni a napi beszámolót wordbe, melynél sokszor felhasználtam a mobilba írt egy-egy szavas emlékeztetőket(csak kicsit vagyok kavintonosJ). Miután ez is megvolt akkor jött a blog.hu szerkesztője, ahol  a szövegbe bele kellett tördelnem a képeket. Mint látszott az eredményen, ez nem mindig sikerült fényesen!

A meccs előtt Bilbaóban

A blog nem készülhetett volna el, ha Sanyi barátom nem adja kölcsön a minilaptopját, mellyel minden szálláson sikeresen elértem a világhálót! Ezért külön köszönöm meg neki így Blogon keresztül is ezt a nagysegítséget, és ha eltolja felém a biciklijét, akkor meg is kapja érte a jutalmát egy palack vörös spanyol nedű formájában!

Athletic Bilbao stadionja

 

Remélem minden olvasómnak hasonló élmény volt olvasni ezt a blogot, mint nekem írni! A mai képek mobillal készültek, ezek voltak azok, amiket nem tudtam letölteni és emiatt berakni az aznapi képek közé.

Közönség

Így a végén csak annyit  mondok, hasta luego!

Ma reggel nagy küzdelem árán sikerült 8kor kiverni magunkat az ágyból, gyors reggeli után összepakoltuk a cuccunkat és levittük a hostel  csomag megőrzőjébe, mivel 10-ig mindenképp en kellett hagyni a szobánkat. Csomagok nélkül  csak fényképezőkkel  a kezünkbe elsétáltunk a szállástól 10 perc sétára lévő Sagrada Familiához, ami Gaúdi talán leghíresebb műve és Barcelona egyik jelképe is. Rajtunk kívül ekkor legfőképp csak japán turisták voltak, gondolom mert az itteni reggel a japánoknak délután és így könnyen keltek ilyen korán.

Főbejárat

Sagrada Familliáról tudni kell, hogy ez még mindig egy épülő templom, a munkások mai is dolgoztak az épületen, míg mi ott voltunk. Ezelőtt 16 éve én már jártam egyszer itt, ahhoz képest sokat változott a templom. Természetesen most is felmentünk a toronyba, de most már lifttel,  míg anno gyalog lehetett csak felmenni. Most azonban sokkal kevesebb részre engedik a turistákat mint régen, akkor majdnem az összes toronyhoz át lehetett menni, míg most csak kettőre engedtek fel minket, emiatt kicsit csalódott is voltam. Maga a templom érdekes lesz, ha egyszer majd elkészül, lehet hogy akkor majd újra elmegyek megnézni.

Tornyok

 

 

Visszafele még megreggeliztünk, majd útnak indultunk a teli zsákjainkkal a reptér felé, ami egy jó órás út a teletömött metrón és vonaton, szerencsére a vonaton legalább volt ülőhelyünk. Reptéren egy kis bolyongás után megtaláltuk a check-in,  ahol a szokásos magyar műsorszámként láthattuk, a túlsúlyos táskájukból kicsomagoló utasokat.

Lépcsőn

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kézicsomag vizsgálatnál derült ki, hogy a kistáskámban maradt az úti bicskám, így attól fájó szívvel el kellett búcsúznom…  Repülőre szállva, már igen álmos voltam, alig vártam, hogy felszálljon a gép! Persze a gép indulás után még avagy 20 percet gurult a reptéren mire végre fel engedték szállni. Ahogy csökkent az emelkedés sebessége én egyből be is aludtam és csak a Garda-tó környékén ébredtem, onnan meg a tájat néztem. Magyarország felett tiszta volt az ég, így tisztán látható volt a Balaton is fentről.

Tihany

 

Leszállás után a váróban szüleimen kívül bátyámék is vártak engem, így a megérkezésem tisztára olyan volt, mint egy olasz családi jelenet a filmekben. De nagyon örültem neki, hogy az egész családomat egyszerre láthattam!:-) S természetesen itthon várt a „mama főztje” marha pörkölt galuskával és csemegeuborkával! Utána meg egy kis zserbó.

Fogadó bizottság

 

Most már csendes a lakás és holnaptól kezdődnek a „szürke hétköznapok”, de ez a három hét annyi élményt  és energiát adott. hogy másnak is csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, irány Spanyolország!

Budapest:

www.youtube.com/watch

 

További képek:

Andi a toronyban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelátás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tenger

 

Amikor végre megfelelően mosolygok...

 

Ma reggel is korán keltem, legalább is az itteni viszonyokhoz képest a 8 órai ébredés annak számít. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy Barcelona egész korán kelő város a többi ibériai városhoz viszonyítva. Mai nap annyi mindent próbáltunk bezsúfolni, hogy már előre láttuk, hogy az nem fog menni, de azért nem adtunk előre semmit fel.

Kolostor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggeli úti célunk egy apácakolostor volt, melynek egyik különlegessége, hogy 3 szintű kerengője van és csodaszép kertje. A kertben narancs és mandarinfákon épp érett a gyümölcs, szakítani azonban nem volt pofám róla. Másik kerti érdekesség az apácák gyógy- és fűszernövény kertje volt, nagy részét még az angol feliratról se tudtam felismerni...

szökőkút

Apácakolostor után egy Gaúdi által tervezett parkba metróztunk át, mivel a nagy dugók miatt nem mertünk buszra szállni. Gaúdi park nagyon hangulatos, tele zenészekkel, „biz-basz” árusokkal(Andi legnagyobb örömére) és természetesen turistával. Gaúdi által tervezett padok, ülőhellyel hihetetlen kényelmesek voltak, nem sok kedvünk volt onnan felállni.

Sétáltatás közben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még megnéztük itt a Gaúdi lakóházát, ami az általa tervezett bútorokkal volt berendezve. Színes élmény volt még itt, hogy az iskolából a gyerekek, ide jöttek ki rajzóra keretében rajzolni.

Gaúdi parkban

 

Parknézéskor már rá kellett jönnünk, hogy nem rajongunk annyira Picassoért, hogy el is menjünk a múzeumába és inkább a kikötő felé vettük az utunkat, hogy felkeressünk egy tapaszbárt. Sikerült megtalálnunk azt a helyet ahol a helyiek esznek, sőt nagy szerencsénkre pont volt ott egy magyar csajszi a kisfiával és a spanyol férjével. Így ők segítettek nekünk, mit érdemes ennünk, melyikben nincs hal.

Rajzóra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerencsére annyi minimál spanyolunk már volt, hogy sikerült utána rendelnünk kaját ami, kb 6 -féle fogás volt. Sonkás krokett, kolbászkák, krumpli gombóc szerűséget(ez volt a hely specialitása) sonkás és krumplis-hagymás tortillát, illetve sült karajt rendeltünk és ezt mind be is faltuk!:-)

Tapaszbár

 

 

A nagy zabálás után elindultunk a régi városrész felfedezésére. Sikerült útközben kaparós sorsjegy helyett valami helyi tárgynyeremény-sorsolás szerű szelvényt vennünk, így most izgulhatunk vasárnap estig, hogy nyertünk-e vagy sem. A belváros a szűk utcácskáival nagyon hangulatos, egy probléma hogy itt is könnyen el tud az ember tévedni a sikátorokban, s ez nagy gond, mikor már az ember hulla fáradt és minden lépés számít.

sikátor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gótikus negyedben megnéztük Barcelona két legnagyobb gótikus templomát, egyik szebb volt mint a másik! Lehetett pénz Barcelonában a középkorban, hogy két ekkora katedrálist fel tudtak építeni!

"Kisebb" katedrális

 

Óváros nézés után fontos feladatunk várt még ránk, számomra barcelonás Messi mezt venni, amit szerencsére a metró felé vezető úton sikerült abszolválnunk. Szerencsére Andi ekkor már kellően fáradt volt, hogy ne álljunk meg minden „bizbasz” bolt előtt hűtőmágnest és más egyéb hasznos dolgokat nézegetni.

Rozetta

 

 

Hazajövetel előtt még elugrottunk megnézni a színesen világító szökőkutakat, ami hangulatos látvány volt, de már annyira nyűgösek voltunk, hogy 5 perc után úgy döntöttünk, hogy ezt is láttuk és inkább irány haza.

Cukrászda

 

Még most lesz egy kis pakolás, táska rendezés, mert holnap reggel még hazaindulás előtt megnézzük a Sagrada Familiát. Utána vár minket Budapest, az utolsó nap beszámolóját már otthon írom a kanapémról...

 

További képek:

"Harang a rangod..."

 

Csak lazán.

 

Andi a "Biz-basz" bolt ablakában

 

Zenészek a Gaúdi-parkban

 

Már megint pózolnom kell...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gaúdi lakásában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint Micimackó Nyuszinál

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már nem menő ez a napszeműveg, Anya!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hagyjatok már békén aludni!

 

 

 

 

 

 

 

Nagyobb katedrálisban