A blog keretes szerkezete megkívánta tőlem, hogy írjak egy záró bejegyzést is amibe összefoglalom a benyomásaimat, leírom még azokat a dolgokat amik kimaradtak a napi bejegyzések folyamán.

Pireneusok kifelé menet a repülőről

Először is örülök, hogy belevágtam ebbe a blogba, mivel így tegnap a család már a részletekbe kérdezett bele és nem kellett az egész 3 hetet elmesélnem.  Sőt nem is emlékeznék ennyire jól mindenre, mint ahogy ez a blog emlékszik az élményeimre! Ezzel előjönnek a hívó szakavak, melyekhez újabb kis történeteket tudok mesélni.

Madrid melletti mezők

Köszönöm az emaileket, blog bejegyzéseket amiket küldtetek, sokat dobtak a hangulatomon, mikor megnéztem reggel vagy este az emailjeimet és  láttam, hogy írtatok.  Itt el is értünk, ahhoz, hogy mi volt számomra a legnehezebb az egész út során. Ez az egyedül lét volt! voltak olyan napok, amikor csak jegy illetve kajavásárláskor beszéltem, mivel  a szálláson nem volt kihez szólni, vagy nem igazán voltak komunikatívak(ilyenek voltak a caminós zarándokok, akiket anyuék egyszerűen csak le kamionosoztak). Ezek a napok tényleg kihívások voltak számomra, santanderi szörfösökhöz való érkezésem egy mennyország volt számomra, végre lehetett itt emberekkel beszélgetni, poénkodni! Emiatt is látszik a barcelonai képeken a nagy vidámság, ahol már a több mint 15 éve(kint számoltuk ki, hogy bizony ilyen régóta ismerjük egymást)  barát Andi is velem volt, így nap nagy része ökörködéssel és poénkodással telt, ami az egyik lételemem.  

Ezzel a kis hajóval közlekedtem a szállás és Santander között

Itthon majd mindenki kérdezte, hogy napjában kb. mennyi időt töltöttem a blog készítésével. A blog készítése, nagyjából napi  2 órába telt naponta, először  visszanéztem a képeket, majd kiválasztottam a  napi 2-300 képből a 10-15 legjobbnak ítélt képet, amelyet le kellett paintben(!) kicsinyítenem, hogy beférjen a blogba.  Ezek után kezdem el írni a napi beszámolót wordbe, melynél sokszor felhasználtam a mobilba írt egy-egy szavas emlékeztetőket(csak kicsit vagyok kavintonosJ). Miután ez is megvolt akkor jött a blog.hu szerkesztője, ahol  a szövegbe bele kellett tördelnem a képeket. Mint látszott az eredményen, ez nem mindig sikerült fényesen!

A meccs előtt Bilbaóban

A blog nem készülhetett volna el, ha Sanyi barátom nem adja kölcsön a minilaptopját, mellyel minden szálláson sikeresen elértem a világhálót! Ezért külön köszönöm meg neki így Blogon keresztül is ezt a nagysegítséget, és ha eltolja felém a biciklijét, akkor meg is kapja érte a jutalmát egy palack vörös spanyol nedű formájában!

Athletic Bilbao stadionja

Remélem minden olvasómnak hasonló élmény volt olvasni ezt a blogot, mint nekem írni! A mai képek mobillal készültek, ezek voltak azok, amiket nem tudtam letölteni és emiatt berakni az aznapi képek közé.

Közönség

Így a végén csak annyit  mondok, hasta luego!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.