Ma reggel nagy küzdelem árán sikerült 8kor kiverni magunkat az ágyból, gyors reggeli után összepakoltuk a cuccunkat és levittük a hostel  csomag megőrzőjébe, mivel 10-ig mindenképp en kellett hagyni a szobánkat. Csomagok nélkül  csak fényképezőkkel  a kezünkbe elsétáltunk a szállástól 10 perc sétára lévő Sagrada Familiához, ami Gaúdi talán leghíresebb műve és Barcelona egyik jelképe is. Rajtunk kívül ekkor legfőképp csak japán turisták voltak, gondolom mert az itteni reggel a japánoknak délután és így könnyen keltek ilyen korán.

Főbejárat

Sagrada Familliáról tudni kell, hogy ez még mindig egy épülő templom, a munkások mai is dolgoztak az épületen, míg mi ott voltunk. Ezelőtt 16 éve én már jártam egyszer itt, ahhoz képest sokat változott a templom. Természetesen most is felmentünk a toronyba, de most már lifttel,  míg anno gyalog lehetett csak felmenni. Most azonban sokkal kevesebb részre engedik a turistákat mint régen, akkor majdnem az összes toronyhoz át lehetett menni, míg most csak kettőre engedtek fel minket, emiatt kicsit csalódott is voltam. Maga a templom érdekes lesz, ha egyszer majd elkészül, lehet hogy akkor majd újra elmegyek megnézni.

Tornyok

Visszafele még megreggeliztünk, majd útnak indultunk a teli zsákjainkkal a reptér felé, ami egy jó órás út a teletömött metrón és vonaton, szerencsére a vonaton legalább volt ülőhelyünk. Reptéren egy kis bolyongás után megtaláltuk a check-in,  ahol a szokásos magyar műsorszámként láthattuk, a túlsúlyos táskájukból kicsomagoló utasokat.

Lépcsőn

A kézicsomag vizsgálatnál derült ki, hogy a kistáskámban maradt az úti bicskám, így attól fájó szívvel el kellett búcsúznom…  Repülőre szállva, már igen álmos voltam, alig vártam, hogy felszálljon a gép! Persze a gép indulás után még avagy 20 percet gurult a reptéren mire végre fel engedték szállni. Ahogy csökkent az emelkedés sebessége én egyből be is aludtam és csak a Garda-tó környékén ébredtem, onnan meg a tájat néztem. Magyarország felett tiszta volt az ég, így tisztán látható volt a Balaton is fentről.

Tihany

Leszállás után a váróban szüleimen kívül bátyámék is vártak engem, így a megérkezésem tisztára olyan volt, mint egy olasz családi jelenet a filmekben. De nagyon örültem neki, hogy az egész családomat egyszerre láthattam!:-) S természetesen itthon várt a „mama főztje” marha pörkölt galuskával és csemegeuborkával! Utána meg egy kis zserbó.

Fogadó bizottság

Most már csendes a lakás és holnaptól kezdődnek a „szürke hétköznapok”, de ez a három hét annyi élményt  és energiát adott. hogy másnak is csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, irány Spanyolország!

Budapest:

www.youtube.com/watch

További képek:

Andi a toronyban

Lelátás

Tenger

Amikor végre megfelelően mosolygok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.