mai útirány:

Nagyobb térképre váltás

Reggelt ma már egész spanyolosra vettem, 10kor alig bírtam elindulni városnézésre, pedig még nem is reggeliztem. Igaz sikerült lefoglalnom az Algacira-i szállást is, így már csak jövő hétre maradt olyan nap amikorra nincs meg a szállásunk. Azt meg majd ha Viktorék megjönnek akkor eldöntjük, hogy foglaljunk, vagy majd csak személyesen.

Indulás után először is bementem a szemben lévő pékségbe és vettem újra olyan sütit amit tegnap este ettem és nagyon ízlett, az a neve hogy tarta di santiago, mindenkinek ajánlom! Itt van a link a recepthez:

http://www.macikonyha.com/2007/10/tarta-de-santiago-galciai-mandulatorta.html

Én biztos fogok majd sütni ilyet majd otthon, mert még vettem induláskor egyet , hogy holnapra is legyen.

Süti után még beültem egy kávéra mint a helyiek, arra azért kíváncsi lennék, hogy itt az emberek milyen munkaidőben dolgoznak, mert a kávézókban bármikor látni vendégeket ráérősen beszélgetni! Mindenki jól megnézett engem fényképezővel a kezemben, erre már túl sok turista nem jár, főleg nem külföldi.

A város maga aranyos, de nagyon nagy látványosságai nincsenek, egyik műemléke se kiemelkedő spanyol szemmel. Talán csak a katedrális kerengője számit különlegesnek, sajnos itt csak keveset lehettem, mivel ide csak belógtam fotózni kicsit. A híres badajozi vár nem volt egy nagy szám, egész jól helyrehozták a várfalakat, de az épületek már nem maradtak meg, jelenleg egyetem és könyvtár üzemel benne.

Azt elfelejtettem eddig említeni, hogy már mikor kiléptem a hotel ajtaján elkezdett cseperészni az eső. mire a várba értem már a kapucnit is fel kellett vennem, képet pedig alig mertem készíteni, nehogy megázzon a gép. Badajozt elhagyva kezdett elállni az eső, már örültem, hogy csak ennyi volt Zafrában már arany életem lesz.

Rosszul gondoltam! megint sikerült az útnak belefordulnia a legnagyobb esőfelhőkbe, így odaértemkor már kellemes eső várt. De ez engem nem rettentett el, felvettem a kapucnim és kapualjakból próbáltam képeket készíteni. Voltam a helyi apácazárdában, elég érdekes épület volt. Az apáca szoba kb 2 négyzetméteres volt, ágy mellett semmi nem volt benne, de emellett kellemes kis vagyontárgyakat gyűjtöttek össze a kincstárjukba és a sekrestyés kép is magáért beszél.

Zafra egyébként egy álmos kisváros, aranyos kis váracskával és katedrálissal, sajnos egyiket sem lehetett megnézni, mivel sikerült megint záróra után ott lennem! Katedrális keresésekor már annyira elkezdett zuhogni az eső, hogy abban reménykedtem, hogy legalább az nyitva van és ott menedéket kereshetek. Persze az is zárva volt, így bőrig ázva értem a kocsihoz és úgy döntöttem Zafrából elég lesz és megyek tovább Jerez de los Caballerosba, hátha ott jobb idő lesz, és még a ruhám is megszárad!

A ruhám nem száradt meg, de legalább az eső elállt, így útnak indultam, a lovagváros megtekintésének. Annyit kell tudni, hogy a vár araboktól való visszafoglalása után a keresztes lovagok kapták meg a várost és innen van a neve is.

Itt sikerült egy lelkes idegenvezetőt is összeszednem, aki már nem volt szomjas és így az sem zavarta, hogy én nem beszélek spanyolul ő pedig nem beszél idegen nyelven! jó pár utcát végigmutogatott nekem, sőt még pózolt is nekem a képhez. A legjobb hogy először azt hittem, hogy ő akar rólam képet készíteni, aztán olyan szépen beállt a szobor mellé peckesen, hogy jót mosolyogtam a fényképező mögött. Utána még lelkesen mutogatta a várost egészen addig míg rá nem pillantott az órájára és a fejéhez nem kapott, hogy rohanni kell haza, mert várja a mamája az ebéddel!

Utána már volt időm végre felfedezni a várost, lovagjaink utódai nagyon csicsás templomtornyokat készítettek maguknak, ilyeneket talán Portugáliában láttam eddig, Bemenni sajnos egyikbe sem tudtam a szieszta miatt, de legalább jól körbejártam őket. A vár itt se volt valami nagy szám, itt már a várfalon se nagyon lehetett mászkálni, csak a XIII. századi torony és a várkert maradt meg jó állapotban.

Az Aracenába vezető út volt eddig a legszebb és legváltozatosabb amit eddig láttam, egymást váltotta az erdő, mező, mező legelő és a gyümölcsösök, mindez hegyen dombon föl és le. Aracena volt eddig a legkisebb város amit még városnak lehet tekinteni, arról híres, hogy az arab időkben fontos támaszpont volt a kereszteseknek. Sajnos a várból nem sok minden maradt két dolog volt ami megfogott az egész városban. Az egyik a hihetetlen kilátás a várból illetve, a római kóri templomocska fent a várban.

Aracenából már csak egy bő óra volt Sevilla, itt azonban bolyongtam egy sort mire találtam egy parkolóházat ahol az autót hagyhattam, mivel holnap csak gyalogosan akarok közlekedni, és itt a parkolás nehezebb, mint a pesti belvárosban.

további képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.