2012.10.22. 23:20
3. nap Caceresben meghúztam az autót!
mai etap:
Reggel még láttam reggeli közben felkeni a napot, de mire elindultam elkezdett csöpörészni az eső. Útközben néztem is, hogy milyen szerencsém van, mert a közeli hegyeket ellepte a köd és ott erősebb záporokat lehetett látni. Aztán az út szép lassan a hegyek felé kanyarodott, így sikerült kitapasztalni, hogy milyen esőben és ködben vezetni az autót. Egy-két örült spanyol még ilyen időben is csak nyomja a gázt, volt olyan hogy inkább leálltam az egyik parkolóban, hogy elmehessen a kivilágítatlan furgonjával!
Coriába érve szerencsére picit alábbhagyott az eső, így kisebb parkoló keresés után bevetettem magam az óvárosba! A város épületeinek legtöbbje a XVII.-XVIII. században épült, ha véletlen Magyarországon lenne, akkor ott a TOP5 látványosságok között lenne, itt még turista se nagyon járt, talán két turistával találkoztam az egész városban. Itt kellett rájöjjek, hogy hétfőn minden műemlék, múzeum zárva van Spanyolországban, így csak kívülről láthattam a kastélyokat és a katedrálisokat.
Coirát elhagyva a Portugál felé vettem az irányt, hogy megtekintsem a híres Alcantara-i hidat, amelynek az első változatát még a rómaiak építették, és azóta is itt áll némi felújítás, szélesítés után. Útközben megint sikerült egy zivatarfelhőt kifognom, így külön öröm volt, hogy mire Alcantarába értem, megint lanyhult az eső. A híd maga lélegzet elállító volt, míg döcögtem át rajta érezni lehetett, hogy itt már lassan 2 évezrede emberek mennek át a folyó felett. A városka itt is nagyon aranyos volt, bár itt is minden érdekes műemlék zárva volt, így az ajánlott apátság épületét se tudtam megnézni, de még egy kávét se tudtam inni, de mondtam sebaj majd, Caceresben iszom egyet!
De itt a GPS jól kiszúrt velem, gyakorlatilag neki köszönhetem, hogy meghúztam az autót… GPS szépen bevitt olyan helyre ahol nem lehetett továbbmenni, így az újratervezés után egy olyan utcát adott meg, amin felmenni is bűvészmutatvány volt nekem.
Aztán az utca végén kiderült, hogy egy 90 fokos kanyart kellene bevennem úgy hogy az utca amibe be kellett volna mennem, nem sokkal volt szélesebb mint az autóm, így azt láttam, hogy esélytelen. Ekkor inkább 50 métert visszatolattam, de a parkoló autók között lavírozva sikerült sajnos meghúznom az autót, amitől jó ideges lettem. Utána azzal nyugtattam magam, még jó, hogy annyi biztosítást kötettek velem, így valamelyik csak fedezi ezt a kárt is!
Miután kijutottam nagy nehezen a csapdából, amibe a GPS vitt, inkább követtem egy helyi autóst, így sikerült kijutnom a rengetegből és leparkolni egy normál nyugdíjas helyre. Arra jó lecke volt a fenti evickélés, hogy jobban megtanuljam kezelni az autót. Várba visszaérve gyorsan ittam egy kávét mert reggel óta nem jutottam hozzá!
Caseres arról híres egyébként, hogy egész Spanyolországban itt maradtak fent a legjobban a XIII-XIV.században épült nemesi kastélyok, amelyeket a helyi lovagrend tagjai építettek maguknak a nyereséges szent rekonkviszta során. Legtöbbjüknek még az őrtornyuk is megmaradt a mai napig, innen figyelték egymást, mivel ha épp nem volt arab, akkor városon belül püfölték egymást. Itt bántam leginkább, hogy hétfőn zárva van minden, mivel több toronyba is fel lehet menni és meg lehet nézni onnan a kilátást. Sikerült pont szieszta időben Caceresben lenni, így még a boltok is zárva voltak, mivel mindenki 4-5ig sziesztázik! Ez igaz a parkoló órára is, 2-től 5-ingyenes a parkolás!
Trujillo felé megváltozott a táj, Extramadura változatos erdő-mező-olivabogyó ültetvény képet felváltotta a kietlen pusztaság. erre felé inkább csak állattartásra rendezkedtek be a parasztok, nem nagyon látni veteményest erre! Trujillo arról híres, hogy itt született Pizarro aki lelkesen kifosztotta és elpusztította az Inka birodalmat, ennek tiszteletére itt szép nagy lovas szobra látható a főtéren. Egyébként a legtöbb nagy konkvisztádor Extramadurából származik, mikor olvastam a neveket a prospektusban, beugrott a jó öreg Colonization nevű PC-s játék, ahol az összes spanyol fosztogatót ki lehetett választani.
Szerencsére itt az előre kinézett szállással minden rendben volt, így megérkezés után le is pihentem, hogy kifújjam magam kicsit. Este még voltam bent fotózni a városban, de az eddigi városokkal ellentétben itt a nagy műemlékek nincsenek extrán kivilágítva, hanem maradt az autentikus világítás, amiből megérti az egyszeri turista, hogy miért nem volt régen életbiztosítás az utcán lenni sötétedés után.
Holnap reggel itt kezdek a városban még, remélhetőleg egy két inka kincset is sikerül szemrevételeznem.
A fényképnézegetést továbbra is ajánlom mindenkinek, hogy ha a képre kattintotok, akkor nagyobb méretben is meg tudjátok nézni őket, illetve olyan képek is láthatóak ott, amelyeket ide a blogra nem raktam fel!
További képek itt:
2012.10.21. 23:10
2.nap A spanyol világvégén
A mai napi útvonal:
Reggel végre kipihenve keltem hajnal nyolckor, pedig még a kakas is bóbiskolt olyan sötét volt kint. Recepción nem volt senki így komótosan elkészítettem magamnak a reggelit és reggelizés közben válaszolgattam az esti levelekre. Recepciós már este megkért, hogy rakjam le a portán a kulcsokat, mert ő olyan korán nem tud felkelni, mint amilyen korán én indulok (9 utánt mondtam neki...)! Kicsit még bűntudatom is volt mikor a kihalt utcán a bőröndöm zakatolt a macskakövön, csak egy-két álmos kutyással és egy álmatlanságban szenvedő nyugdíjassal találkoztam.
Plasenciában még megálltam lefotózni a római kori viaduktot, ahol kicsit meghűlt a vérem, mert a fényképező nem akarta felismerni a memória kártyát, és már azon gondolkodtam, hogy a mobilból kipreparálom a másikat, hogy tudjak fotózni. Szerencsére az utolsó próbálkozásnál elfogadta, most este már mozdítani sem mertem, inkább a kényelmetlen kábellel másoltam át!
Mai nap nekivágtam felfedezni Extramadura hegyeit, egyet meg is másztam kis hegyi úton. Ez amiatt volt, mert a fejembe vettem, hogy megnézem mégis Hervast, amit a könyv ajánlott megnézésre. Persze a több mint 1 órás hegyi út után nem találtam meg Hervas régi részét, de a hegyről látható kilátás mindent kárpótolt.
Hervasból Bejar felé vettem az irányt, ami középkor óta egy kis bányászváros, bár be kell valljam bányát nem láttam a környéken csak napkollektort. Bejar egy álmos kisváros, amelynek van egy nagyon aranyos főtere, zegzugos régi városrésze és egy egész jó állapotban maradt várfala. Itt ebéd közben megfigyelhettem, hogy a helyi értelmiség itt is a nyerőgépet püföli egész nap, miközben ha kinéz az ablakon rálát a templomra és imádkozhat egyet a következő játék nagy nyereményéért!
Bejart elhagyva nyugatra vettem az irány Extramadura régi kis falvait jártam körbe. Miranda del Castanar kocsmája volt a leglátogatottabb épület, mikor arra jártam akkor is épp nagy élet volt bent és előtte is, a többi rész azonban teljesen kihalt volt. Magyar falvakkal ellentétben az itteni régi falvak sűrűn egymásra épített zegzugos kis sikátorokkal rendelkező települések, nem is az emberek földjei a határban van, senkinek sincs itt veteményeskertje.
Sotoserano volt talán a legelhagyatottabb település, látszott, hogy itt nem nagyon volt pénz felújítani az épületeket, s a turisták se nagyon járnak erre felé. A főtéren itt is ültek a kocsmában, de messze nem volt akkora élet mint máshol. öreg bácsi a garázsban válogatta az olívabogyót, nénike pedig jött haza a földről kis kapával a kezében.
La Alberca már turistalátványosság volt a javából, tele volt bizbasz bolttal és turistával. Itt gesztenyét és diót is árultak emberek, sajnos a gesztenyét csak nyersen árulták, így nem tudtam megkóstolni, hogy a helyi gesztenyének milyen az íze.
La Alberca-t elhagyva az út lejtmenetre váltott, egy jó 30km-t kacskaringóztam lefelé, mire elértem a síkságot ahol Ciudad Rodrigo fekszik. Ciudad Rodrigo egy kis negatívummal kezdődött, a kinézett Hostalban nem volt senki, a megadott telefonszámon csak spanyolul beszéltek de azt megértettem, hogy ő most nem jön ide a Hostalhoz. Így állhattam neki keresgélni szállást, még jó hogy a második szállás ár-érték aránya már elfogadható volt.
Szállás elfoglalása után nyakamba vettem az óvárost, sikerült még bejutnom zárás előtt a katedrálisba, ami alapból gótikus stílusban épült, csak sikerült itt is elcsúfítani a belsejét egy-két barokk förmedvénnyel. A város egyébként fontos katonai csomópont volt a XVII.-XIX. között, többször volt gazdája rövidebb hosszabb ideig Franciaország és Brit királyság is. Az óváros maga egyébként nagyon szép, csak kevés az élet benne, mert nagyon el van szeparálódva a város többi részétől.
Azt azonban észrevettem most is, hogy minél messzebb vagyok Madridtól annál kevesebben beszélnek angolul. Se itt a szállodában, se a turista információn nem nagyon beszélnek angolul, sokszor komoly megértetési problémáim vannak, még ha a minimális olasz tudásomat is belekeverem... Kíváncsi vagyok lent délen mennyire beszélik az angolt a turisták által jobban ismert helyeken.
további képeket itt tudjátok megnézni:
2012.10.20. 23:42
1.nap Plasencia a csiszolatlan ékkő
először is a mai napi útvonal:
Kevés alvás után reggel 8kor órára keltem, hogy még időben el tudjak indulni Madridból, elkerülve a délelőtti csúcsforgalmat. Gyorsan betoltam 4 pirítóst lekvárral, ittam hozzá automata kávét és már pakoltam is össze, hogy mielőbb elinduljak. Reggel Madridban esőben indultam még, de szerencsére mire Toledoba értem elállt, és így most végre nem áztam meg mint legutóbb.
Az autó a kis fiestámhoz képest nagyon profi, magától törli az ablakot, ha megállsz a pirosnál leáll a motor, s még tempomat is van benne! Ez utóbbi külön öröm, mivel ma majdnem végig autópályán jöttem, így nem kellett a gázon lennie végig a lábamnak! Ja és most hogy jobban megnéztem, kiderült, hogy diesel ez is, mint az Astra amit alapból választottam.
Toledoban most sikerült bejutnom a megmaradt mecsetbe de annyira nem ájultam el tőle, ahhoz képest hogy belépőt kértek érte annyira nem volt nagy szám. Utána kis bolyongás után megtaláltam a katedrálist is, most már teljesen fel van újítva, 3 éve még állványok voltak rajta mindenhol.
Utána sikerült megint eltévednem Toledo zegzugos utcáiban, de ez nem csoda, mivel még a japán idegenvezető sem tudta a térképemen megmutatni, hogy hol vagyunk. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a sok kis ferdeszeműnek mit mesélt az épületekről… Így szednem kellett a lábam, hogy még odaérjek a parkoló kártya lejártáig az autóhoz.
Talavera de la Reina felé a GPS szerencsétlenkedett az útvonallal, többször újratervezett az új útszakaszokon, szerencsére nagy kerülőt nem kellett tennem. Talavera egy álmos kisvároska itt csak amiatt álltam meg, hogy ne kelljen 250km egyvégtében levezetni. Városka egyébként a csempegyártásról híres, ennek nyoma mindenhol látszik a városban. Város legszebb része számomra a Tejo part volt, hangulatát remélem a kép is visszaadja.
Plasenciába fél 5re értem ide, szerencsére a szállástól sikerült nem messze egy kellően nagy helyet találni ahova még nekem is sikerült beparkolni!:-) Szállás elfoglalása után kértem egy várostérképet a portán és nyakamba vettem a várost. Ahhoz képest, hogy nem egy ismert turista látványosság, meglepően nagy az óvárosa! És hatalmas élet van benne köszönhetően, hogy szombat késő délután volt és mindenki az utcán sétált vagy a kávézókban ült. Emellett azt már megállapítottam ,hogy itt sokkal többen lakják az óvárost, mint a horvát tengerparti városkákban.
Plasencia legnagyobb kincsei a nagyon jó állapotban megmaradt nemesi paloták melyeknek egy jó részét átalakították méregdrága szállodává. De sikerült megtalálnom azt a palotát is amit próbáltak eredeti állapotban megtartani. Nagyjából a 16.században épült és leesett az állam, hogy már akkor milyen kényelmi funkciókkal volt ellátva! Lásd pl a teraszt ahonnan egyébként az egész városra rá lehetett látni.
Sajnos a katedrális régebbi szárnyát csak részben láttam, mert épp zártak, de az új(16.századi) szárnyba sikerült bemennem. Az azonban nem igazán tetszett mivel a barokk erősen rányomta a bélyegét az alapjában gótikus stílusban épült katedrálisra.
További bolyongás után úgy döntöttem, hogy visszajövök a szállásra aludni egyet, mert minimálisra esett az energiaszintem, főleg a tegnapi őrültekháza miatt. 1 óra pihenés után újra egy jó fél órát sétáltam a már besötétedett városban és még vacsorázni is beültem egy helyi kis büfébe. Azt majd meg kell szoknom még hogy reggel 8kor sötét van itt, de a nap csak este 7 után megy le.
Itt nézhetitek meg a mai képekből a válogatást: