Mai nap reggel 8-as óracsörgéssel indult, hogy sikerüljön elérni a 9,46-os vonatot Montserratba. Természetesen az egyik lakótársnak sikerült becsúsznia kettőnk közé a fürdőszoba kihasználásban, így én majd 20 percet vártam, mert kacsának érezte magát. Emiatt a reggeli és a hozzá tartozó kávé kimaradt az életünkből, és így is nagy szerencsénk volt, hogy előbb értünk a pályaudvarra, mert kiderült, hogy a vonat 10 perccel előbb indul, mint ahogy azt a prospektus írta.

tájkép

 

Montserrat Barcelonától 50km-re lévő kolostor a hegyek között, régen csak hegyi ösvényen lehetett csak megközelíteni, ma már földön, sinen, levegőben is el lehet érni. Természetesen mi a levegőbent választottuk, és libegővel mentünk fel a kolostorig.

Libegő, ezzel mentünk fel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jelenlegi kolostor maga nem egy nagy műremek, de az a táj, és az a környezet amibe épült az lélegzet elállító! A kilátásáért igazán érdemes feljönni a kolostorig! Ha lett volna időnk, akkor mehettünk volna még kisebb nagyobb kirándulásokra innen, de mivel hogy idő szűkében voltunk, ezért vettük az irányt vissza Barcelonába.

Felértem végre...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt az első utunk a Katalán Nemzeti Múzeum volt, ahol a román kortól láthatóak a katalán művészet remekei. Itt fordítva van, mint az eddigi városokban, itt ez a múzeum „nyúlta” le a környező kis román és gótikus templomok oltárait, oltárképeit, amit itt restauráltak a lehetőségekhez képest. A kiállítás legjobb része számomra a 19 század második felének katalán festészete volt, az itteni impresszionisták semmivel sem maradtak el a párizsi társaiktól.

Andi és a cica a hegyről

 

 

Következő állomásunkat a Miro múzeumot, egy hangulatos botanikus kerten keresztül értük el, sajnos nem volt időnk itt leülni a feszes időbeosztásunk miatt.

Magáról Miroról eddig nem sokat tudtam, de képeit és műalkotásait látva biztos nem fog sohase a kedvenceim közé tartozni... Sohase szerettem azokat az alkotásokat, melyek már annyira „minimalisták”, hogy már én is meg tudnám festeni! Amit még én is meg tudok festeni az nem túl sok...

Kerengőben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miro múzeumot elhagyva, kisebb kerülőkkel eljutottunk Barcelona legöregebb templomába, mely még a 10.században épült és tényleg magán hordozza a román stílus minden alapjegyét, kicsi, ablaktalan, mégis nagyon hanguatos volt az icipici kerengőjével.

 

Tanulás az egyetem előtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Templomból kijövet elkezdett csöpögni az eső, így elindultunk a Rambla felé éttermet keresni, Andi végül megtalálta azt az éttermet amit a könyv nagyon ajánl, mert finom az étel és jók az árak. Csak egy bökkenő volt, hogy 45 percet kellett állni az esőbe,n hogy beengedjenek, mert csak fél 9kor nyitott este. Andi hős módjára állt a sorban, én meg próbáltam még a téren használható képeket készíteni, kevés sikerrel. Utolsó 20 percre kaptunk az előttünk lévő németektől kölcsönbe egy ernyőt és így már nem áztunk legalább. Étterembe bejutva, gyorsan próbáltunk rendelni a nagy éhségünk miatt, azonban nem sikerült, mert minden jellegzetes katalán kajában hal van, vagy birka amit egyikünk se szeret. Így a tapasznál és levesnél maradtunk a katalán konyhánál, de a főételnél biztos ami biztos, olasz kaját rendeltünk inkább.

delikátbolt az esti esőben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az étel nagyon finom volt, főleg az én spenótos göngyölt tésztám volt mesésen finom számomra! Andi természetesen a Sangriát kultiválta inkább!:-)

Tapasszal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vacsora után még sétáltunk egy metró megállót a Ramblán és itt kezdődtek az esti bonyodalmaink. Képesek voltunk az egyébként max 20 perces utat bő másfél óra alatt megtennünk, több rossz járműválasztás után. Még jó, hogy az utolsó buszt, ami errefelé jár szerencsésen elértük. Így is a tervezett 11 óra helyett negyed 1-re sikerült hazaérni.

 

holnapi napunk a belváros felfedezésével fog telni illetve a gaudí kert felkeresésével.

 

További képek:

 

merre menjünk tovább?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Montserrat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pofát vágva...

 

 

 

 

Legrégibb templom belülről...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma reggel végre megint találtam a hostel konyhájában kotyogós kávéfőzőt, gyorsan főztem is magamnak egy olyan kávét, amiben megállt volna a kiskanál, ha találtam volna olyat a konyhában. Reggeli természetesen itt is pirítós és lekvár volt, ami már a könyökömön jön ki.

Katalán táj

 

Reggeli után egyből a pályaudvar felé vettem az irányt, hogy minél előbb Barcelonába érjek. Több mint 4 óra buszozás igen kimerítő volt, útközben csak egyszer álltunk meg negyed órára. A helyieknek jó dolguk volt, mert a sofőr két filmet is berakott a buszon, de mivel nem sokat értettem belőle, inkább fülembe raktam az otthonról hozott zenémet és néztem a tájat. Egész jó párosítás a katalán táj és a Hiperkarma vagy Lajkó Félix.

Táj a buszból

 

A pályaudvaron Andi már türelmetlenül várt, mivel késett a buszom, rám is csörgött, hogy merre vagyok, mert ami busz beállt arra helyre amelyikre kellett volna érkeznünk, azon bizony nem voltam...

Hazafelé az iskolából

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szálláson lepakoltam a holmimat, és indultunk is fel a hegyre, a várost megnézni felülről. Természetesen végig be se állt a szájam, jó volt végre magyarul beszélni megint. A hegyre busszal és a fogaskerekűvel mentünk fel, ahol sajnos a vidámpark nem működött, pedig Andi mindenképp fel szeretett volna ülni az óriáskerékre! A város mérete fentről létszik igazán, kb csak 4 egymás melletti képre fért volna rá az egész város.

Andi a fogaskerekűben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lefele jövet elkezdődött a várakozás a járatokra, először majd 10 percet vártunk, hogy lejussunk a fogaskerekűvel, majd ott 20 percet vártunk a buszra ami levitt a városba, és utána még 10 percet legalább arra a buszra ami elvitt minket a Barcelona stadionjához.

 

Komoly vagyok nagyon!

Sajnos ez a busz egy városnézőjárat volt, így a múzeum bezárására értünk csak oda, ahol arra volt csak idő, hogy bemenjek a Barca ajándékboltjába körülnézni. Az árak elszálltak ott a valóságtól, egy Messi mez ára majdnem 90 euró volt!

 

A város fentről

 

Stadion után még jártunk egyet a belvárosban, szerencsére elég későn ahhoz, hogy Andi csak a bezárt Bulgari boltnál fotóztassa magát. Amennyiben nyitva lett volna, biztos nem úszom meg, hogy egy fél órát el ne álmodozzon bent...

Barca boltban

 

 

Így végül „csak” a Gaúdi által tervezett házakat csodáltuk meg a sugárutakon, s közben megegyeztünk Andival abban, hogy biztos gyűlölhették a kőművesek Gaúdit az összevissza formáival, sőt biztos valamelyik kőműves sógora ütötte el a villamosával.

Gaúdi házak egyike

 

 

Holnap „hajnalban” indulunk megnézni Montserratot majd délután nyakunkba vesszük megint a várost.

 

 

további képek:

 

  

 

 

 

A művész

 

 

Buszra várva

 

 

Egy másik Gaúdi ház

 

 

Fent együtt

 

 

Mi történik ott?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma reggel fél 8kor keltem, még csak akkor kezdett pirkadni. A korai kelés annak volt köszönhető, hogy az őrmesterképző kollégiumban csak fél 9ig lehet reggelizni. Rég láttam ennyi álmos arcot reggeli cornflakes-t enni, páran szerintem alvás közben rutinból nyelték csak!:-)

Ide nem mehettem be....

Ma jó 3 órát utaztam, több kis hangulatos kisvárosba betérve, értem végül el mai állomáshelyemet Aragónia fővárosát Zaragózát. Aragóniáról annyit kell tudni, hogy a 15 század végén egyesült Kasztiliával és így alakult ki a mai Spanyolország magja. Aragóniában a 16.század végéig megtűrték a mór földműveseket és iparosokat, ezáltal az arab motívumok megmaradtak egy-két épületen.

Az új és csicsás katedrális

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zaragozába érve először elrendezkedtem a szálláson és pihentem egy kicsit, mivel 2 felé semmi értelme elindulni várost nézni itt, mert úgy is minden zárva van szieszta miatt.

Térképet beszerezve az első utam, a helyi vár volt, ahol a megmaradt arab motívumokat restaurálták. Persze amilyen szerencsém van, a múzeum ma és holnap zárva van, így a leglényegesebb műemléket csak kívülről tudtam megnézni.

Utca az óvárosban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel a városban más látnivaló nincs, így mentem a szokásos katedrális nézőbe, miből Zaragoza kettővel is büszkélkedhet. Először az újabba mentem be, ami a késő barokk minden giccsességét magán viselte. Ezt még úgy tudták tetézni, hogy a katedrálison belül kialakítottak egy kis kápolnát az Oszlopon Álló Szent Mária, aki az egyik legjelentősebb spanyol szent, és ez természetesen tele volt arany és márvány cirádákkal, ami már annyira sok volt nekem, hogy gyorsan elmenekültem onnan, pedig tele volt turistával és hívővel.

 

Arab motívumok a régi katedrálison

A másik katedrális számomra sokkal érdekesebb volt, mivel egy mecsetből alakították át katedrálissá, megtartva a mecset négy szögletű alakját. sőt a katedrális egyik külső falán megmaradt a mecset külső díszítése.

Faliszőnyeg részlet

 

 

Ehhez a katedrálishoz tartozott még egy templomi „faliszőnyeg” múzeum. Eddig még nem említettem, de a 16. század végéig itt Spanyolországban nagy „divat” volt a faliszőnyeg a faliképek helyett. Ezeken a faliszőnyegen bibliai történeteket meséltek el, kicsit „képregény” formátumban.

Apa megint telefonál...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A város maga egyébként nem egy nagy szám, nem maradt fent túl sok minden a középkori Zaragozából. Bár a belváros 19.század végi hangulata bejött nekem, de ez a rész is nagyon kicsi, a többi pedig már csak alvóváros.

 

Főutca nappal

 

Este még próbáltam egy-két esti képet csinálni, de sajnos megint eleredt az eső, emiatt 20 perc után inkább hazajöttem megnézni a Barcelona-Dinamo Kijev meccset!

Főutca este esőben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Holnap megérkezem spanyolországi végállomásomra Barcelonába, ahol Andi az évfolyamtársnőm fog várni, aki ma érkezett Barcelonába. Holnap szerintem annyit fogok magyarul beszélni, hogy szegény Andit már előre sajnálom!

 

 További képek:

 

A hídon

Zaragoza arénája

Hídfő

Halas a piacon

 

 

Régi katedrális távolról

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma reggel sikerült az előző napokhoz képest korábban, fél 9kor felkelni, hogy fussak egyet a tengerparton. hosszas gondolkodás után a mezítláb futás mellett döntöttem, mint a Tűzszekerekben, de be kell kell valljam nagyon szokatlan és fárasztó volt így futni, 4km lefutása után legalább annyira elfáradtam mint ha dupla annyit futottam volna. Egyébként 9 körül még kevesen voltak az utcán és még a boltok is zárva voltak! A parton leginkább kutyasétáltatók illete hozzám hasonló elvetemült futóval találkoztam.

 

Öböl napsütésben

Futás után érdekes intermezzo volt a hostelben, mivel fürdés után, kb 10kor, úgy gondoltam, hogy már jó volna reggelizni, de sehol senki nem volt a személyzetből. Egy hozzám hasonlóan ott lakó csajszival úgy döntöttünk, hogy végül betörünk a bezárt konyhába valami táplálékért, sikerült is a szervizablakot feltolni és így azon nekem bemászni. Így én csináltam a reggeli kávét, pirítóst majd adtam ki neki a szervízablakon, közben jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy művészettörténész és hozzám hasonlóan bejárja Spanyolországot, csak nem 3 hét alatt, hanem 1 éve van rá és mindezt az egyeteme fizeti...

Reggeli napozás

 

Indulás előtt még sikerült kirohannom egy-két fotót készíteni a napsütötte San Sebastinról, mely így még szebb és ezért bántam is, hogy el kellett jönnöm.

A megunhatatlan hegyek között

Pamplonába az út megint a hegyeken keresztül jött, megint tátott szájjal bámultam a tájat egészen az út végéig. Pamplonáról annyit kell tudni, hogy itt van a híres bikafuttatás, amikor az emberek az utcán futó bikák előtt rohangálnak eszetlenül. Illetve Pamplona a Navarrai királyság fővárosai volt, mely királyság a legkésőbb olvadt be a spanyol királyágba a 16 század folyamán.

Eső után

 

Sajnos Pamplonai tartozkodásom indulása is már rosszul kezdődött, a pályaudvaron nem találtam se térképet, se információs pultot emiatt sikerült rossz irányba indulnom, és kb egy fél órás bolyongás után találtam meg a turista információt, ahol sikerült térképet szereznem. Onnan még vagy 20 perc volt mire a szállásra értem, természetesen hulla fáradtan a 20kg-os hátizsák miatt.

A szállás egy kicsit katonás kollégium, pl meglepően nincs wifi a szobában, csak egy internetezésre kijelölt teremben.

Pamplona főtere

 

A nagy fáradságra való tekintettel pihentem egy órát, mielőtt elindultam felfedezni a várost. Elindulásom után 5 perccel elkezdett esni az eső hirtelen, alig tudtam berohanni az első kis „falatozóba”, hogy legalább amíg esik egyek valamit. Az eső jó félórát esett, így a karajos szendvicsem után a kávémat is nyugodtam meg tudtam inni.

Terecske

 

Eső elállta után próbáltam végigmenetelni a belvároson és megnézni a nevezetességeket, de ekkor a hétfői „zárt kapukba” botlottam, mind a navarra történetét bemutató múzeumnál, mind a királysírokat és ereklyéket őrző kolostornál.

Templomi hangulat

Templomokkal se volt szerencsém, háromból kettőben épp mise volt, de amibe bementem az nagyon érdekes volt! a templom gyakorlatilag L alakú volt és ezáltal 2 oltárral rendelkezett, az egyiket meghagyták a korai gótikus stílusban, és hozzáépítettek a 16 század végén egy barokk rész is. De a két templom hajónak csak egy bejárata volt!

Élet a főutcán

 

Maga a bikafuttatás útvonala nem egy nagy szám, csak 280 méter és az se a legszebb részeken megy a belvárosban! Gondolom, amikor megy a bikafuttatás akkor ki vannak csicsázva a házak, illetve a sok ember és a bikák miatt nem is azt nézi az ember.

Bikafuttatás utcája

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eső persze megint elkezdett esni az eső, mire az arénához értem, így ott ültem vagy 20 percet, hátha eláll, de sajnos nem akarózott neki... Így hős(bolond) módjára elindultam a még kimaradt városfalat, illetve a katedrális környékét megnézni. Sajnálhatom, hogy csak esőben láttam ezeket a részeket, mert itt maradtak meg leginkább a középkori házak. Katedrálisba se tudtam persze az eső elől bemenekülni, mert épp mise volt, így összeszorított fogakkal „hazaúsztam”, és jól is tettem, mert még most is esik.

 

Esik megint...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

holnap reggel Zaragoza lesz az úti cél,remélem már szép napos időben, a meteorológia ezt ígéri!

 

További képek:

 

 

Azon a kis kapun futnk be a bikák elől z arénába!

 

Utca eső után

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mai napnak San Sebastianról kellene szólni csak, azonban a tegnapi meccsnézés miatt mára került át a Guggenheim-múzeum megtekintése belülről. A múzeumot még csak pár éve nyitották, hogy otthont adjon a páratlan Guggenheim gyűjteménynek illetve teret adjon az ifjú baszk művészek kiállításaink. Belülről a múzeum legalább olyan „egyedi” építészetileg mint kívülről, nem sok egyenes fallal, sok meghökkentő kivágással kicsit egy vidámparki elvarázsolt kastélyra emlékeztetett engem.

Reggel a múzeum felé

 

A Múzeum képgyűjteménye a nagy mennyiségű kubista festmény mellett van egy-két Modigliani, Chagal, Van Gogh is a gyüjteménybe, hogy az emberek ne meneküljenek el gyorsan. Kandinszky, Picasso és Moholy-Nagy egész felüdítőileg hatottak a sok „kocka” láttán.

Volt pár kubista kép, amit felismertem, mert már rajzkönyvünkben is benne volt, és emlékszem hogy már akkor, azon gondolkodtam, hogy ezeket a festményeket én is meg tudnám festeni! többhöz közelebb is mentem, hát ha úgy látok valami érdekeset, amit távolról nem láttam! De így se láttam azt az eget rengető művészi értéket bennük!

Múzeum belülről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hazafelé a városi parkon keresztül mentem, amit már nem is kell mondanom, hogy gyönyörű. Vasárnap tiszteletére jól megtelt a park családokkal, apuka tanította a fiát focizni, nagyszülők próbálták nevelni az elkényeztettet unokáikat kisebb nagyobb sikerrel.

Bilbaoból másfél óra alatt értem el San Sebastiánt. A városról annyit kell tudni hogy a 15.században már komoly halászflottája volt a városnak, s ennek köszönhetően itt állomásoztatta a királyi kormány is a spanyol haderő.

 

Park Bilbaoban

San Sebastian szerencsére olyan szép mint amire vártam, több mint 2km hosszú aranyhomok, kedves kis óváros, hatalmas de hangulatos belvárossal. Santanderhez képest, ami szintén a turistákra van kihegyezve, itt jól érzi magát az ember , kellemes atmoszférája van, valós látnivalókkal. A ma délutáni és esti 4 órás városnézés csak arra volt jó , hogy holnap csak 1-2 órás elmaradást kelljen bepótolni.

A város egy része fentről

 

Ma végre 2 hét után megint beszéltem magyarul itt San Sebastiánban, egy itt dolgozó srác mutatta épp a szüleinek a várost, így tőle kértem még egy-két infót hogy mit érdemes megnézni. Felmásztam a dombra ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az öbelről, majd leereszkedtem onnan és mezítláb tapicskoltam végig a homokba legalább 4 km hosszan a parton. Reggel tervezem, hogy kimegyek futni a partra, remélem lesz erőm felkelni hozzá és lesz is olyan idő hogy tudjak futni.

 

Sziget az Öbölben

 

holnapi nap még élvezem kicsit a tengerpartot(Remélem holnakp sütni fog már a nap), majd Pamplona, a bikafuttatásokról híres város lesz az úti cél.

 

további képek:

Utcakép San Sebastiánból

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kávézóban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép a buszból

 

 

 

Tengerparton

 

 

Záróra a strandon

San Sebastian esti fényben