2012.10.25. 00:10
5.nap Extramadura zokogva búcsúzott
mai útirány:
Reggelt ma már egész spanyolosra vettem, 10kor alig bírtam elindulni városnézésre, pedig még nem is reggeliztem. Igaz sikerült lefoglalnom az Algacira-i szállást is, így már csak jövő hétre maradt olyan nap amikorra nincs meg a szállásunk. Azt meg majd ha Viktorék megjönnek akkor eldöntjük, hogy foglaljunk, vagy majd csak személyesen.
Indulás után először is bementem a szemben lévő pékségbe és vettem újra olyan sütit amit tegnap este ettem és nagyon ízlett, az a neve hogy tarta di santiago, mindenkinek ajánlom! Itt van a link a recepthez:
http://www.macikonyha.com/2007/10/tarta-de-santiago-galciai-mandulatorta.html
Én biztos fogok majd sütni ilyet majd otthon, mert még vettem induláskor egyet , hogy holnapra is legyen.
Süti után még beültem egy kávéra mint a helyiek, arra azért kíváncsi lennék, hogy itt az emberek milyen munkaidőben dolgoznak, mert a kávézókban bármikor látni vendégeket ráérősen beszélgetni! Mindenki jól megnézett engem fényképezővel a kezemben, erre már túl sok turista nem jár, főleg nem külföldi.
A város maga aranyos, de nagyon nagy látványosságai nincsenek, egyik műemléke se kiemelkedő spanyol szemmel. Talán csak a katedrális kerengője számit különlegesnek, sajnos itt csak keveset lehettem, mivel ide csak belógtam fotózni kicsit. A híres badajozi vár nem volt egy nagy szám, egész jól helyrehozták a várfalakat, de az épületek már nem maradtak meg, jelenleg egyetem és könyvtár üzemel benne.
Azt elfelejtettem eddig említeni, hogy már mikor kiléptem a hotel ajtaján elkezdett cseperészni az eső. mire a várba értem már a kapucnit is fel kellett vennem, képet pedig alig mertem készíteni, nehogy megázzon a gép. Badajozt elhagyva kezdett elállni az eső, már örültem, hogy csak ennyi volt Zafrában már arany életem lesz.
Rosszul gondoltam! megint sikerült az útnak belefordulnia a legnagyobb esőfelhőkbe, így odaértemkor már kellemes eső várt. De ez engem nem rettentett el, felvettem a kapucnim és kapualjakból próbáltam képeket készíteni. Voltam a helyi apácazárdában, elég érdekes épület volt. Az apáca szoba kb 2 négyzetméteres volt, ágy mellett semmi nem volt benne, de emellett kellemes kis vagyontárgyakat gyűjtöttek össze a kincstárjukba és a sekrestyés kép is magáért beszél.
Zafra egyébként egy álmos kisváros, aranyos kis váracskával és katedrálissal, sajnos egyiket sem lehetett megnézni, mivel sikerült megint záróra után ott lennem! Katedrális keresésekor már annyira elkezdett zuhogni az eső, hogy abban reménykedtem, hogy legalább az nyitva van és ott menedéket kereshetek. Persze az is zárva volt, így bőrig ázva értem a kocsihoz és úgy döntöttem Zafrából elég lesz és megyek tovább Jerez de los Caballerosba, hátha ott jobb idő lesz, és még a ruhám is megszárad!
A ruhám nem száradt meg, de legalább az eső elállt, így útnak indultam, a lovagváros megtekintésének. Annyit kell tudni, hogy a vár araboktól való visszafoglalása után a keresztes lovagok kapták meg a várost és innen van a neve is.
Itt sikerült egy lelkes idegenvezetőt is összeszednem, aki már nem volt szomjas és így az sem zavarta, hogy én nem beszélek spanyolul ő pedig nem beszél idegen nyelven! jó pár utcát végigmutogatott nekem, sőt még pózolt is nekem a képhez. A legjobb hogy először azt hittem, hogy ő akar rólam képet készíteni, aztán olyan szépen beállt a szobor mellé peckesen, hogy jót mosolyogtam a fényképező mögött. Utána még lelkesen mutogatta a várost egészen addig míg rá nem pillantott az órájára és a fejéhez nem kapott, hogy rohanni kell haza, mert várja a mamája az ebéddel!
Utána már volt időm végre felfedezni a várost, lovagjaink utódai nagyon csicsás templomtornyokat készítettek maguknak, ilyeneket talán Portugáliában láttam eddig, Bemenni sajnos egyikbe sem tudtam a szieszta miatt, de legalább jól körbejártam őket. A vár itt se volt valami nagy szám, itt már a várfalon se nagyon lehetett mászkálni, csak a XIII. századi torony és a várkert maradt meg jó állapotban.
Az Aracenába vezető út volt eddig a legszebb és legváltozatosabb amit eddig láttam, egymást váltotta az erdő, mező, mező legelő és a gyümölcsösök, mindez hegyen dombon föl és le. Aracena volt eddig a legkisebb város amit még városnak lehet tekinteni, arról híres, hogy az arab időkben fontos támaszpont volt a kereszteseknek. Sajnos a várból nem sok minden maradt két dolog volt ami megfogott az egész városban. Az egyik a hihetetlen kilátás a várból illetve, a római kóri templomocska fent a várban.
Aracenából már csak egy bő óra volt Sevilla, itt azonban bolyongtam egy sort mire találtam egy parkolóházat ahol az autót hagyhattam, mivel holnap csak gyalogosan akarok közlekedni, és itt a parkolás nehezebb, mint a pesti belvárosban.
további képek:
2012.10.23. 23:46
4. nap Extramadura városaiban
mai útvonal:
Reggel egy fokkal lazábban indult, mivel maradtam Trujilloban és elég volt 10-re beérnem a városba, hogy elkezdődjön a mai napi városnéző maraton. Először a külső várfalat jártam körbe, itt láttam egész aranyos kerteket, sőt még gránátalmafát is láttam, amin épp érett a gyümölcs. A narancs és a citromfa itt mindennapos dolog, azt meg sem említem!
Elsőnek a várba mentem be, amit még arabok építettek, innen tényleg be lehetett látni az egész környéket, nem nagyon tudott úgy had elmenni mellette, hogy azt ne lehessen észrevenni. A vár tornyában egy kis kápolna található ma, emellett a vár ciszternáját is meg lehetett tekinteni, amely egybe volt építve az éléstárral!
Várból Pizarro szülőháza felé az irányt, ami persze az egyik legjelentéktelenebb épület volt. Pizarro család csak amiatt építhetett a várfalon belül házat, mert nagyon kiemelkedő teljesítményt nyújtottak Trujillo visszafoglalása során, ami annyit jelent, hogy kaszabolták az arabokat hegyekbe…
Miután már nem volt arab a félszigeten a család férfitagjai Amerikába indultak fosztogatni, annyira sikeresen, hogy az Inka birodalom bele is pusztult. De Tujilloban egész formás kis paloták épültek az ottani ezüstből és aranyból A szülőház kifejezetten visszafogott volt, nem volt semmi hivalkodó arany ékszer ami a mérhetetlen kincsekre hivatkozna.
Szokásos szerint az inka kincseket bemutató kiállítás zárva volt, így volt időm arra, hogy a várban lévő szép gótikus templomot is megtekintsem! Sőt itt fel lehetett menni a harangtoronyba, amelynek a különlegessége az volt hogy négy egymás fölötti kupolás termet is magába foglalt. Fentről a kilátás megérte a fáradságot, mindig is mondom, hogy igazán a várost felülről lehet látni.
Főtéren még ittam egy kávét, aztán indultam Meridába ami arról híres, hogy itt van Itálián kívül a legjobban megmaradt római emlékművek. Merida az ókorban a virágzó Hispánia egyik fontos kereskedelmi központja volt, méretéről annyit, hogy a cirkuszba egyszerre akár 30000-en is befértek. Meridában kellett kicsit bolyongjak, míg parkolót találtam, ma már nem bíztam a GPS-ben mikor be akart vinni az óvárosba! Parkolás után persze bolyongtam míg megtaláltam a turista irodát ahol kértem egy helyi térképet.
Itt tudatosították bennem, hogy minden be fog zárni 2kor és csak 4kor nyitnak újra. Persze én negyed 2-re voltam Meridába… Így gyorsan elrohantam megnézni a helyi Alcazart, ami kicsit csalódás volt nekem, mert azon kívül hogy mászkálhatsz a várfalon, mást nem nagyon láthatsz itt, mivel a római műemlékek felismerhetetlenek már. még lementem a ciszternát megnézni, amiben csak az volt érdekes, hogy aranyhalak úszkáltak benne.
Alcazarból kijőve rá kellett jöjjek, hogy a legtöbb látványosság 4ig zárva van, így az utcákat járva néztem, hogy rohannak az emberek szieszta időben vagy haza a gyerekekkel, vagy az első kocsmába, kávézóba. Itt nagy baráti traccspartik vannak, nem csoda hogy délután nehezen megy az újrakezdése a munkának. A 2 óra alatt sikerült minden ingyenesen(tehát nem bezárt) látványosságot megnézni, illetve felmértem, hogy a római színház és amfiteátrum az, amit érdemes még megnézni.
4re már többi turistával startra készen vártam, hogy végre beengedjenek, amit persze a komótos tempójuk miatt sikerült egy kb 10 perces késéssel megtenniük. A színház gyönyörű állapotban maradt meg, még most is játszanak itt nyaranta, de sajnos az amfiteátrum és a circus maximus köveinek nagy részét elhordták és már csak a váza maradt meg. Kérdés, hogy a középkorban milyen indoklás nyomán hagyták meg a színház oszlopait, falait, és tarolták le a másik két épületet.
Meridából hamar átértem Badajozba, már örültem is magamban, hogy de jó lesz majd a fáradt tagjaimat kicsit megpihentetni. Ám a sors nem így akarta, a kinézett hotel épp felújítás alatt volt. Így ülhettem vissza az autóba és próbáltam minél közelebb megállni az óvároshoz. némi bolyongás és kérdezgetés után volt, aki beszélt picit angolul, és még azt is tudta, hogy merre van a turista információ…
Itt szerencsém volt mert végre tudott a hölgy valamennyire angolul és így az ő segítségével találtam szállást, szerencsére nem túl messze még ahonnan parkoltam. Szállás elfoglalása után kis pihenőt tartottam aztán indultam felfedezni a várost, ami megérte a fáradságot, mert jó hangulata volt így este is.
Még mindig nehezen szokom meg, hogy este 9kor még tökmag gyerkőcök rohangálnak az utcán, a zeneiskolában pedig még javában folyik az oktatás. Számukra az este kilenc nagyjából az otthoni 6 és 7 óra közöttnek felel meg, bárha meggondolom, hogy a napfelkelte is minimum 2 órás késéssel van otthonhoz képest akkor érthető a számunkra felborult életstílus.
további képek itt: