mai útvonal:

Nagyobb térképre váltás

Reggel egy fokkal lazábban indult, mivel maradtam Trujilloban és elég volt 10-re beérnem a városba, hogy elkezdődjön a mai napi városnéző maraton.  Először a külső várfalat jártam körbe, itt láttam egész aranyos kerteket, sőt még gránátalmafát is láttam, amin épp érett a gyümölcs. A narancs és a citromfa itt mindennapos dolog, azt meg sem említem!

Elsőnek a várba mentem be, amit még arabok építettek, innen tényleg be lehetett látni az egész környéket, nem nagyon tudott úgy had elmenni mellette, hogy azt ne lehessen észrevenni. A vár tornyában egy kis kápolna található ma, emellett a vár ciszternáját is meg lehetett tekinteni, amely egybe volt építve az éléstárral!

Várból Pizarro szülőháza felé  az irányt, ami persze az egyik legjelentéktelenebb épület volt. Pizarro család csak amiatt építhetett a várfalon belül házat, mert nagyon kiemelkedő teljesítményt nyújtottak Trujillo visszafoglalása során, ami annyit jelent, hogy kaszabolták az arabokat hegyekbe…

Miután már nem volt arab a félszigeten a család férfitagjai Amerikába indultak fosztogatni, annyira sikeresen, hogy az Inka birodalom bele is pusztult. De Tujilloban egész formás kis paloták épültek az ottani ezüstből és aranyból A szülőház kifejezetten visszafogott volt, nem volt semmi hivalkodó arany ékszer ami a mérhetetlen kincsekre hivatkozna.

Szokásos szerint az inka kincseket bemutató kiállítás zárva volt, így volt időm arra, hogy a várban lévő szép gótikus templomot is megtekintsem! Sőt itt fel lehetett menni a harangtoronyba, amelynek a különlegessége az volt hogy négy egymás fölötti kupolás termet is magába foglalt. Fentről a kilátás megérte a fáradságot, mindig is mondom, hogy igazán a várost felülről lehet látni.

Főtéren még ittam egy kávét, aztán indultam Meridába ami arról híres, hogy itt van Itálián kívül a legjobban megmaradt római emlékművek. Merida az ókorban a virágzó Hispánia egyik fontos kereskedelmi központja volt, méretéről annyit, hogy a cirkuszba egyszerre akár 30000-en is befértek. Meridában kellett kicsit bolyongjak, míg parkolót találtam, ma már nem bíztam a GPS-ben mikor be akart vinni az óvárosba! Parkolás után persze bolyongtam míg megtaláltam a turista irodát ahol kértem egy helyi térképet.

Itt tudatosították bennem, hogy minden be fog zárni 2kor és csak 4kor nyitnak újra. Persze én negyed 2-re voltam Meridába… Így gyorsan elrohantam megnézni a helyi Alcazart, ami kicsit csalódás volt nekem, mert azon kívül hogy mászkálhatsz a várfalon, mást nem nagyon láthatsz itt, mivel a római műemlékek felismerhetetlenek már. még lementem a ciszternát megnézni, amiben csak az volt érdekes, hogy aranyhalak úszkáltak benne.

Alcazarból kijőve rá kellett jöjjek, hogy a legtöbb látványosság 4ig zárva van, így az utcákat járva néztem, hogy rohannak az emberek szieszta időben vagy haza a gyerekekkel, vagy az első kocsmába, kávézóba. Itt nagy baráti traccspartik vannak, nem csoda hogy délután nehezen megy az újrakezdése a munkának. A 2 óra alatt sikerült minden ingyenesen(tehát nem bezárt) látványosságot megnézni, illetve felmértem, hogy a római színház és amfiteátrum az, amit érdemes még megnézni.

4re már többi turistával startra készen vártam, hogy végre beengedjenek, amit persze a komótos tempójuk miatt sikerült egy kb 10 perces késéssel megtenniük. A színház gyönyörű állapotban maradt meg, még most is játszanak itt nyaranta, de sajnos az amfiteátrum és a circus maximus köveinek nagy részét elhordták és már csak a váza maradt meg. Kérdés, hogy a középkorban milyen indoklás nyomán hagyták meg a színház oszlopait, falait, és tarolták le a másik két épületet.

Meridából hamar átértem Badajozba, már örültem is magamban, hogy de jó lesz majd a fáradt tagjaimat kicsit megpihentetni. Ám a sors nem így akarta, a kinézett hotel épp felújítás alatt volt. Így ülhettem vissza az autóba és próbáltam minél közelebb megállni az óvároshoz. némi bolyongás és kérdezgetés után volt, aki beszélt picit angolul, és még azt is tudta, hogy merre van a turista információ…

Itt szerencsém volt mert végre tudott a hölgy valamennyire angolul és így az ő segítségével találtam szállást, szerencsére nem túl messze  még ahonnan parkoltam. Szállás elfoglalása után kis pihenőt tartottam aztán indultam felfedezni a várost, ami megérte a fáradságot, mert jó hangulata volt így este is.

Még mindig nehezen szokom meg, hogy este 9kor még tökmag gyerkőcök rohangálnak az utcán, a zeneiskolában pedig még javában folyik az oktatás. Számukra az este kilenc nagyjából az otthoni 6 és 7 óra közöttnek felel meg, bárha meggondolom, hogy a napfelkelte is minimum 2 órás késéssel van otthonhoz képest akkor érthető a számunkra felborult életstílus.

további képek itt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.