Tegnap este majd be aludtam írás közben így csak a színes részleteket hagytam ki a leírásomból!:--)

-Ceutában minden olcsóbb vagy 20%-al szerintem minden spanyol nyugdíjas ide akar költözni!

- Ceutában annyi futót láttam reggel, hogy azt hittem futóverseny van, de csak a reggeli kocogókat láttam szerintem, mert semmi versenyszervezést nem láttam.

-Vissza felé volt egy kis kalamajkám, mert ukránnak nézték az útlevelem, és kereste az EU-s vízumot benne. Én közben mondtam neki hogy én magyar vagyok minden nyelven amit ismerek, de csak a kollégája oda jövetelekor értette meg hogy én bizony már EU lakos vagyok egy ideje…

-Gibraltárba belépve hatalmas sor állt egy bodega előtt, azt hittem, hogy valami turisták számára információs pult. De kiderült hogy itt olcsóbb a cigi és a környék spanyoljai ide járnak vásárolni. Gibraltáriak pedig Spanyolországba járnak enni, mert ott az olcsóbb!

- Gibraltárban is európai oldalon van a kormány!

- Tegnap találkoztam először fizetős autópályával, annak elkerülőjét ügyesen kitalálták 2km-ként beépítettek egy körforgalmat és így mint a csiga úgy lehet menni rajta.

- Tegnap esti kirakodó vásáron volt kürtöskalácsos, magyar édességként hirdetve. Kérdeztem hogy beszélnek-e magyarul de kiderült hogy spanyolok akiknek megtetszett nálunk a kürtöskalács!

-tegnap este olyan fáradt voltam, hogy a régi spanyol körúthoz hoztam létre a tegnap esti bejegyzést!

mai út:


Nagyobb térképre váltás

reggel sajnos az óraátállítás sem segített abban hogy kialudjam magam, mivel éjszaka felébredtem és nem bírtam egy jó ideig visszaaludni. Így a kikötőbe igencsak álmos fejjel érkeztem meg. Szerencsére gyorsan meg tudtam venni a jegyemet és még az autónak is megfelelő közelségben találtam helyet.

napfelkelte az algecirasi kikötőben

Hajón szerencsére volt kajálda így ott tudtam egy kávét inni és egy szendvicset enni, mert már kilukadt a gyomrom az éhségtől. Teli gyomorral jobban telt az utazás is, főleg hogy bármikor ki lehetett menni a fedélzetre fotózni. ami még a nagy szélben is élmény volt.

mögöttem Gibraltár

Afrika partjára érve konstatálnom kellett hogy Afrikában tényleg meleg van! Reggel fél 10kor már 23 fok felett volt a hőmérő, am annyit jelentett hogy elég volt egy póló is! Ceuta nem egy világváros csak az elhelyezkedés teszi érdekessé. Egy kis sziklára épült az afrikai parton, a város csak az egyik emléke, hogy volt idő mikor a spanyol királyság nem csak Spanyolországból tevődött ki régen! Egyébként csak egy vékony partszakasz az egész véros, ahol kevés műemlék helyezkedik csak el amit ajánlanak megnézni a turistának. Visszafelé először ukránnak nézték az útlevelemet és vadul kezdte keresni az érvényes vízumomat. Szerencsére a kollégája felvilágosította, hogy az én útlevelem magyar és az már egy ideje az Unió tagja…

anya

Algecirásból Gibralátár felé vettem az irányt ahol az útikönyvre hallgatva, nem akartam bemenni kocsival, hanem még spanyol földön leraktam a kocsit és gyalog mentem be, így megúszva egy majd fél órás várakozást. Bent buszra ültem, ami bevitt a belvárosba, ahol konstatálnom kellett hogy itt a hagyományos vezetés van és nincs minden fordítva mint Angliában. De egyébként nehéz volt eldönteni hogy most épp merre jár az ember, mert a legtöbb épület erősen hajazott Angliára, legalább is a belvárosi részeken. A hegyre egy libegővel mentem fel, ami kb 5perc alatt vitt fel a végállomásra. 

mogottem a szikla

Fent egy egész családnyi majom vár minket akik az egész parkban szabadon jártak keltek. Így fent nem csak a kilátással szórakoztak el az emberek a hanem a majmokkal is. A látvány egyébként frenetikus fentről, az egész öblöt be lehet látni, sőt mindkét oldalát a sziklának meglehet nézni! Megérte felmenni, főleg hogy a városban több igazán nagy látványosság nem nagyon van és jó angol szokás szerint vasárnap nem volt nyitva semmi a városban.

utolsó mohikán

Autóhoz visszaérve erősen beborult az idő, és csak abban reménykedtem, hogy nem fog esni ma már! Ez bejött, de Marbellában olyan hűvös volt, hogy nem volt kedvem kiszállni a kocsiból sétálni egyet, így inkább csak autóban próbáltam keresni Torrente nyomait.

háttérben a szoros

Sikertelen korzózás után bepótoltam a csavargást Malaga utcáin. Mivel megint nehezen találtam meg a ma esti szállásom helyét. megérkezésem után szundítottam egyet ,  utána azonban még nyakamba vettem a  várost és a kivilágított nevezetességekben gyönyörködtem egy sort.

malagai vér

Holnap reggel már megjönnek a Viktorék is, végre vége a több mint egy hétig tartó egyedüli utazásnak! igazán most fogok tudni majd pihenni, mivel velük sokkal lazább ütemtervet raktam, jóval kevesebb várost terveztem be az eddigiekhez képest.

kicsi vagyok

további képek:

mai etap:


Nagyobb térképre váltás

Reggel még sötétben keltem, hogy időben el tudjak indulni Jerezben várost nézni, de így is elpöszmögtem fél 10ig, a reggelivel és a készülődéssel. Városban ekkor még nem sok mindenkivel lehetett találkozni, csak a kávézók környékén volt valami élet. A katedrálisba is csak 10 után lehetett bemenni, mert csak akkor nyitott ki. De egy fél órán belül, míg a katedrálisban voltam, illetve a kisutcákban bolyongtam, a város megtelt élettel és a főutcán szerintem a fél város korzózott. Itt is sikerült megtalálnom a piacot, nagy élet volt benne, háziasszonyok most vásárolták meg a hétvégi ebédnek valókat.

fuvarra várva

Jerez elhagyása kissé nehézkesre sikerült, mivel sikerült egy útfelújításba botlanom, ahol csak lépésben haladt a sor egy jó 20 percig. Jerezt elhagyva sajnos továbbra se láttam szőlészeteket, szerintem a sherryt is csak jóféle porból és adalékanyagból készítik itt! Vagy lehet, hogy azt is olivabogyóból, mert azt láttam rengeteget!

fentről

Cadizba vezető út egyébként egy természetvédelmi terület, a vándormadarak itt szoktak megpihenni mielőtt átvágnak a tengeren Afrikába.  Ez egy mocsaras terület tele finom falattal a madarak számára. Cádizba egyébként egy hatalmas hídon lehet bejutni, sajnos lefotózni nem tudtam, mert nem volt sehol olyan leálló sáv ahol ezt megtehettem volna. Az óváros a földnyúlvány legvégén található, elszeparálva egy várfallal az új városrésztől. Itt szerencsére egész hamar találtam fizetős parkolót, így hamar neki tudtam vágni a városnak.

cadizi tengerpart

Cadiznak nagyvárosi hangulata van, magas többemeletes házakat láthat az ember az óvárosban is, komoly műemlékei azonban nem nagyon vannak, ez amiatt érdekes, mert Sevillával Cadiz volt versenyben a 17-18. században a fő tengeri kikötő versenyben és ebből Cadiz jött ki győztesen. A kikötő most is hatalmas, de igazi óvárost nem nagyon talál az ember. Kicsit inkább olyan mintha Trieszten vagy Fiuméban járna az ember csak spanyol verzióban. Katedrálisa is csak a 18.században épült, de szép magas harangtornyot építettek hozzá, amire nagy örömömre fel lehetett mászni.

csendélet

Itt végre láttam az óceánt, igen jó volt beleszagolni a sós levegőbe! S szerencsére ma az időjárás is kegyeibe fogadott, így gyönyörű napsütésben sétálgathattam a tengerparton.

Vejer másik fele

Cadizt elhagyva Vejer de la Fronterába mentem, amit majdnem kihagytam, mondván hogy későre jár, de így utólag azt mondom, hogy nagyon bántam volna. Egy aranyos kisváros, gyönyörű hófehér házakkal zegzugos utcácskákban, kicsit már arabos építkezési stílussal. A turista iroda sajnos nem volt nyitva így térkép nélkül elég nehézkes volt eligazodni, hogy merre menjen az ember, főleg hogy a sok fehér ház miatt az embert azt se tudja, hogy most merre forduljon.

fehér árnyékkal

Vejert elhagyva Tarifa felé vettem az irányt ami Európa legdélebbi pontján fekvő település. Útközben modern szélmalmok gyűjtötték komótosan az energiát, egy-kettő olyan közel volt az úthoz, hogy az árnyéka rávetült az autóra, először azt hittem hogy egy nagyobb madár suhant el felettem. Tarifába csak hat után értem oda így az itt se tudtam beszerezni egy térképet a városról. Még bolyongtam egy kicsit a szűk utcácskákon, de aztán úgy döntöttem, hogy mára elég a városnézésből és irány a tengerpart. Kocsival lementem a tengerparthoz, elővettem a törülközőt és egy jó nagyot sétáltam a tengerparton, hallgatva ahogy zúg a tenger.

óceánpart

Naplementekor már kellően hideg volt ahhoz, hogy visszamenjek az autóhoz és elvezessek Algecirasig ahol a szállásom van. Itt semmi érdekes látványosság nincs, csak amiatt jöttem ide, mert innen indul reggel hajó Ceutába, ami Afrikában az egyik megmaradt spanyol városka.

naplemente az óceánnál

Többi kép itt látható:

süti beállítások módosítása