mai etap:

Nagyobb térképre váltás

Reggel még sötétben keltem, hogy időben el tudjak indulni Jerezben várost nézni, de így is elpöszmögtem fél 10ig, a reggelivel és a készülődéssel. Városban ekkor még nem sok mindenkivel lehetett találkozni, csak a kávézók környékén volt valami élet. A katedrálisba is csak 10 után lehetett bemenni, mert csak akkor nyitott ki. De egy fél órán belül, míg a katedrálisban voltam, illetve a kisutcákban bolyongtam, a város megtelt élettel és a főutcán szerintem a fél város korzózott. Itt is sikerült megtalálnom a piacot, nagy élet volt benne, háziasszonyok most vásárolták meg a hétvégi ebédnek valókat.

Jerez elhagyása kissé nehézkesre sikerült, mivel sikerült egy útfelújításba botlanom, ahol csak lépésben haladt a sor egy jó 20 percig. Jerezt elhagyva sajnos továbbra se láttam szőlészeteket, szerintem a sherryt is csak jóféle porból és adalékanyagból készítik itt! Vagy lehet, hogy azt is olivabogyóból, mert azt láttam rengeteget!

Cadizba vezető út egyébként egy természetvédelmi terület, a vándormadarak itt szoktak megpihenni mielőtt átvágnak a tengeren Afrikába.  Ez egy mocsaras terület tele finom falattal a madarak számára. Cádizba egyébként egy hatalmas hídon lehet bejutni, sajnos lefotózni nem tudtam, mert nem volt sehol olyan leálló sáv ahol ezt megtehettem volna. Az óváros a földnyúlvány legvégén található, elszeparálva egy várfallal az új városrésztől. Itt szerencsére egész hamar találtam fizetős parkolót, így hamar neki tudtam vágni a városnak.

Cadiznak nagyvárosi hangulata van, magas többemeletes házakat láthat az ember az óvárosban is, komoly műemlékei azonban nem nagyon vannak, ez amiatt érdekes, mert Sevillával Cadiz volt versenyben a 17-18. században a fő tengeri kikötő versenyben és ebből Cadiz jött ki győztesen. A kikötő most is hatalmas, de igazi óvárost nem nagyon talál az ember. Kicsit inkább olyan mintha Trieszten vagy Fiuméban járna az ember csak spanyol verzióban. Katedrálisa is csak a 18.században épült, de szép magas harangtornyot építettek hozzá, amire nagy örömömre fel lehetett mászni.

Itt végre láttam az óceánt, igen jó volt beleszagolni a sós levegőbe! S szerencsére ma az időjárás is kegyeibe fogadott, így gyönyörű napsütésben sétálgathattam a tengerparton.

Cadizt elhagyva Vejer de la Fronterába mentem, amit majdnem kihagytam, mondván hogy későre jár, de így utólag azt mondom, hogy nagyon bántam volna. Egy aranyos kisváros, gyönyörű hófehér házakkal zegzugos utcácskákban, kicsit már arabos építkezési stílussal. A turista iroda sajnos nem volt nyitva így térkép nélkül elég nehézkes volt eligazodni, hogy merre menjen az ember, főleg hogy a sok fehér ház miatt az embert azt se tudja, hogy most merre forduljon.

Vejert elhagyva Tarifa felé vettem az irányt ami Európa legdélebbi pontján fekvő település. Útközben modern szélmalmok gyűjtötték komótosan az energiát, egy-kettő olyan közel volt az úthoz, hogy az árnyéka rávetült az autóra, először azt hittem hogy egy nagyobb madár suhant el felettem. Tarifába csak hat után értem oda így az itt se tudtam beszerezni egy térképet a városról. Még bolyongtam egy kicsit a szűk utcácskákon, de aztán úgy döntöttem, hogy mára elég a városnézésből és irány a tengerpart. Kocsival lementem a tengerparthoz, elővettem a törülközőt és egy jó nagyot sétáltam a tengerparton, hallgatva ahogy zúg a tenger.

Naplementekor már kellően hideg volt ahhoz, hogy visszamenjek az autóhoz és elvezessek Algecirasig ahol a szállásom van. Itt semmi érdekes látványosság nincs, csak amiatt jöttem ide, mert innen indul reggel hajó Ceutába, ami Afrikában az egyik megmaradt spanyol városka.

Többi kép itt látható:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.