2012.11.02. 21:17
14.nap Valencia felfedezése
mai útvonal:
Reggel ma Viktor pattant ki előbb az ágyból, tegnap esti kései blogírás igencsak kifárasztott. Míg ő elment bedobni pénzt az automatába addig én összeszedtem magam, annyira hogy induljunk le reggelizni. Kiderült hogy a reggeliért át kell menni egy kávézóba amit be is jelölt a portás csajszi számunkra.
Bolyongtunk már egy ideje a térkép szerint megadott utcán, mire megkérdeztünk egy helyi embert hogy merre található az adott kávézó. Természetesen a másik irányban, mint amerre be lett rajzolva nekünk. A legfájóbb hogy egy vacak reggeliért küzdöttünk ennyit, kaptunk egy kávét toastot és egy gyümölcslevet, ettől nem laktunk igazán jól.
Albacetet elhagyva Alcalá del Júcar-t vettük irányba, ezt a spanyol turizmus oldal javasolta nagyon. Útközben végre láttam szőlőültetvényeket, Viktorral le is állítattam az autót, hogy fotót tudjak készíteni Magninak róla. Az itteni szőlőtövek jóval alacsonyabbak mint otthon, max derékig érnek és nagyon sok helyen fel sem kötik, csak áll egy magában mint a képen is.
Alcalá del Júcar közelében kezdtük kicsit furcsálni a dolgokat, mivel a netes képek alapján ez a falu hegyek között van, mi pedig a sík pusztában autókáztunk. Kiderült hogy a település nem hegyen hanem egy 200 méter mély szurdokban található, amihez persze szép kis kőbevájt szerpentin visz le. A település gyakorlatilag egy folyó fölé épült a sziklafalba, a házak majdnem egymás fölé épültek. Mire felértünk nekünk is lógott kicsit a nyelvünk pedig edzésben vagyunk már a sok járkálástól.
A védték az egész települést, innen gyakorlatilag mind a 4 irányba el lehetett látni és hesszelni jön-e ellen. A várat a mórok építették majd mikor elfoglalták a keresztények akkor építették ki teljesen a várfalakat.
Ajucart elhagyva hamar Valenciába értünk, főleg hogy a majd 800 méter magas fennsíkról lejöttünk 100 méter alá. Itt az idő is jóval melegebb lett, ma 23 fok volt itt és gyönyörűen sütött a nap. A szállást sajnos nem tudtuk elfoglalni egyből, de annyit meg tudtunk tenni, hogy a csomagjainkat a szálláson berakjuk a csomagmegőrző szobába és az autóval pedig leparkoljunk a nem fizető részeken. Utána a térkép alapján nyakunkba vettük a várost. Gyönyörű parkjai vannak, egy kiszáradt folyómeder helyére parkot építettek és a park fölé építettek hidakat, amelyen az autók át tudnak menni.
3 óra alatt a belvárost és a legfőbb látnivalókat sikerült bejárnunk, bár a szieszta kicsit ma is bekavart a nyitvatartásokkal, a katedrálist csak este fele tudtuk megnézni, mivel épp zárva volt mikor odafele arra jártunk. A helyi piac, ami Európa egyik legnagyobb piaca, is így jártunk csak 2 percre tudtunk bemenni a már záró piacra, mert jött a szigorú rend őre és kitessékelt onnan. A régi tőzsde épülete azonban már múzeumként üzemel, így oda be tudtunk menni és gyönyörködhettünk a dór oszlopos nagycsarnokában.
A város méreteiben hatalmas, mi csak a szűk belvárosban sétáltunk több mint 3 órát és ez kevesebb mint az egy tizede a városnak. hatalmas sugárútjai vannak, Viktor megszámolta 8 sáv megy egymás mellet egy irányban. A terei impozánsak és a legtöbb épületéről lerí hogy gazdag városban vagyunk. Hazafelé bementünk a katedrálisba, de annyira nem voltam oda érte, csak a kupola megoldása mondható különlegesnek.
A szállásra érve végre elfoglalhattuk a szobánkat, ami egy 8 fős miniszoba, ehhez képest még a kollégiumban is kényelmesebben voltunk anno! Ja és vadásznom kellett párnáért és takaróért, mert az sem volt az ágyunkon… Most sziesztázunk, aztán megyünk a városba megnézni milyen Valencia péntek este.
további képek:
2012.11.02. 00:58
13.nap Búcsú a déli országrésztől
Mai etap:
Reggel szokás szerint lassan indult, mire Viktor felébredt én már megírtam a blogot és összeraktam nagyjából a cuccaimat. Nem egyből indultunk a hegyeknek, hanem előbb még megnéztük kicsit napfénynél is Murciát, ami nagyon hangulatos belvárossal rendelkező város.
Sikerült bemennünk a helyi kaszinóba, ami a szó eredeti jelentését takarva a helyi arisztokrácia klubjának számít, jelenleg is működik, de most már mint múzeum is funkcionál a nagyérdemű közönség számára napközben. Minden egyes helységét más stílusban alkották meg, pl a bajárat arab motívumokkal voltak díszítve, addig a közlekedő az viktoriánus kori Angliát idézte. Az egész épület nagyon hangulatos volt, főleg hogy a bútorok legnagyobb részét a turista is kipróbálhatta, beleülhetett, megfoghatta.
Mai utunk első megállója Caravaca de la Cruz volt ami arról híres, hogy itt egy kettős kereszt nőtt ki a földből a legenda szerint. A városkában nem volt nagy élet, alig volt mozgás az utcán, ezálal parkolni is alig tudtunk. Végül egy olyan utcában sikerült parkolnunk, melynek az év egyik felében az egyik oldalon, az év második felében pedig a másik oldalán lehet csak parkolni. A városka egyetlen érdekességét sajnos a szieszta idő miatt zárva találtuk, de ekkor már nem is igen bántuk, mert a Viktornak ekkor jutott eszébe, hogy a kocsi kulcsot a kocsiban hagyta. Szerencsére minden megvolt a kocsiban, így nyugodtan folytathattuk az utunkat Ayna-ba.
Ayna egy hegyek közötti település amit nagyon nehéz megközelíteni, mivel olyan meredek lejtők veszik körül, mivel a város sziklamélyedéseibe lett építve. A nehezen megközelíthetőség azért volt probléma, mert a hegyi szerpentinek közepén kigyulladt a kijelzője a kocsinak hogy elfogy a benzin, és így kicsit idegesek voltunk, hogy elég lesz-e a benzin a következő benzinkútig. Ayna épületeit a sziklába vájták bele, a szomszéd utca itt a fejed fölött megy el. Kérdeztük is egymástól, hogy mi vihette az embereket, hogy ilyen lehetetlen körülmények között éljenek.
Szerencsére Ayna-t elhagyva találtunk egy benzinkutat, így folytathattuk tovább Alcaraz irányában. Itt a Viktor azt mondta, hogy kipróbálja a GPS által mutatott legrövidebb utat ,így egy jó kis hegyi úton másztunk fel ahol Viktor kiélhette rally-s szenvedélyeit. Alcaraz várának romjai maradtak csak fent, s mostanában a z egyik kertje már temetőként is üzemel. Híres még a két egymás mellett álló toronyhoz a városka főterén.
Alcarazól már sötétedéskor indultunk, mondtuk is hogy a gázra kell lépni, hogy lássunk valamit Albaceteből is. Így utólag mondhatom, hogy kár volt sietni, mivel gyakorlatilag itt semmi látványosság nincs, bár ezt a portás csajszi is elismerte. 10perces városnézés után valami kajáldát kerestünk a környéken, de majd minden zárva volt, így egy szűk óra kutyagoltunk mire egy kis pizzázóban végre ehettünk valamit. Utána még elmentünk az autóhoz, hogy közelebb hozzuk a szálláshoz, de a kocsihoz érve derült ki, hogy sikerült a szállodában hagyni a kulcsot. Így marad a holnap reggeli macerás kipakolás.
további képek: