mai etap nagyjából, mivel a google nem adja ki azt az utat amit mentünk:

Nagyobb térképre váltás

Reggel számomra blogírással kezdődött, - mint a mostani reggel- míg Viktor édesdeden szundikált 10ig, kiderült hogy 2ig voltak egy bárban a perui csajszival és utána került ágyban. reggeli készülődés igen nehezen ment volt vagy fél 12 mire el tudtunk indulni a városba körbenézni autóval. A strandtól nem messze megálltunk egy reggeli kávéra és sétáltunk a tengerparton kicsit, élvezve hogy süt a nap és meleg van.

Úgy döntöttünk, hogy ma a tengerparti kis utakon megyünk, hogy többet lássunk a tengerpartból és a hegyekből, mintha az autópályán száguldoznánk végig. bár így sikerült a GPS-nek bevezetnie többszöri is kis falvak lehetetlenül szűk mellékutcáiba, de legalább Viktor is megtapasztalta, hogy milyen szép is itt vezetni! Abban megállapodtunk, hogy itt a vidéken megtanult autóvezetők is profin kell tudniuk parkolni, mivel a szűk mellékutcákban alig van hely a parkolásra és mindenki egymás hegyén hátán áll.

A vidéki kis utak másik előnye, hogy láttuk, hogyan művelik a földet itt, dolgoznak serényen az üvegház városokban. Akkora összefüggő fóliasátor rengetegeket láttunk, amelyek már város méreteket öltöttek! Az emberek szorgosan dolgoztak a mezőkön, próbáltunk rájönni, hogy mit ültetnek, Viktor szerint burgonyát, én pedig hittem neki, mivel ő többet látott földet közelről, mint én.

Mojacarba érve köröztünk egyet a faluban, ami már csak a turizmusból él, utánra rájöttünk ,hogy vezet egy út még felfelé ahonnan a városra is rá lehet látni. Így off-roadoztunk egy picit, szerencsére a Megane jól bírta a gyűrődést. fentről mesés kilátás várt minket mind a tengert, mind a város, mind a környező völgyet nagyon jól be lehetett látni innen, igaz a szél majdnem kifújta kezemből a gépet, olyan erősen fújt.

Mojacarból Cartagena felé vettük az irányt amit a GPS szerint 110km-es út amit majd 4 óra alatt lehet megtenni. Ezt Viktornak 2 és fél óra alatt sikerült úgy abszolválnia, hogy legalább ötször leálltunk fotózni a tengerparton vagy a hegyekben. Cartagena csalódás volt számomra, mivel nem sikerült megtalálni a belvárosban a látványosságokat. Viktor a nagy vezetésre ivott egy sört így Murciába már én vezettem, ő pedig szundított egyet addig.

Murciában szerencsére parkolós szállodát találtunk, így nem kellett köröznünk a városban a szabad parkoló miatt. Egy kis esti szieszta után belevetettük magunkat a Halloween-t ünneplő Murciába. Itt a legtöbben valami maskarát ölt magára aminek a lényege, hogy minél félelmetesebb legyen, bár a gyerekek közt azért elég sok pókembert és Harry Pottert is sikerült felfedeznünk.

Mivel nagyon éhesek voltunk beültünk egy tapaszbárba, ahol a ettünk 4 fajta tapaszt majd a ház ajánlatát ettük, ami egy tojásos-kolbászos-krumplis egytálétel volt helyi fűszerezéssel. Utána még ittam egy kávét mert tudtam hogy anélkül kettőig biztos nem tudok fent maradni, Viktor még bevágott egy nagy csokitortát is, utána csak kóválygott egy ideig annyira teleette magát!

A város utcái és bárjai tele voltak emberrel, mindenki nagyban beszélgetett, nevetgélt de sajnos nem nagyon beszél itt senki angolul, hogy ismerkedni lehessen. 1körül bementünk egy bárba ahol a mi korosztályunk volt kb a célközönség, de utólag kiderült hogy ez egy zártkörű party  ahol mindenki ismer mindenkit, velünk meg nem nagyon akartak szóba állni, főleg nem angolul. így kb fél 3kor hazajöttünk aludni, hogy másnapra legyen valami erőnk. Ekkor még az utcán hatalmas élet folyt mindenki járkált fel és alá, nekik ez kb olyan volt mikor szilveszterkor valaki elmegy fél 1kor aludni.

további képek:

Mai túra:

Nagyobb térképre váltás

Reggel most tényleg korán kellett keljünk magunkhoz képest, mert fél 9re a Mezquitában akartunk lenni és még előtte reggelizni is akartunk. Viktor még nálam is nehezebben ébredezik, így a reggelizésig csak nézett ki a fejéből.

Mezquitába reggel fél 9-től 10-ig ingyen lehet bemenni, így az élelmes látogató 8 eurót is meg tud spórolni. Ezt elég sok turista ki is használja, sok kis japán turistát kerülgettünk már a bejáratnál is. Bent már eloszlott a népsűrűség mivel olyan hatalmas ez a mecset, amely katedrálissá lett átalakítva. Érdekes összhangban van a muzulmán egyszerű boltívfestés és a katolikus mindent megmutatunk aranyló világ. Lehetett látni, hogy milyen volt az eredeti arab padlózat is, sajnos abból már nem sok maradt meg az utókornak, pedig kis apró mozaikokból volt kirakva az egész padlózat, természetesen mintával.

Mezquitából kilépve már eső fogadott, ami nagyjából végigkísérte és megkeserítette az egész napunkat. Reggeli kezdés miatt még ingyen mehettünk be a corodobai várba, ami aranyos volt de nem volt semmi különleges benne. Még a helyi zsinagógába is bementünk, de ebből nem sok maradt meg, és valahogy túl kicsinek tűnk nekem ahhoz képest, hogy anno Cordobában mennyi zsidó élt.

Szállást elhagyva már zuhogó esőben zötyögtünk bőröndjeinkkel az autóhoz, amelyet ma először nem én vezettem! Egész kényelmes az élet az anyósülésen 2100km után. Viktor jól vezet nagyon, neki elég volt pár km ahhoz, hogy megszokja az autót, nekem még a 2000 se volt igazán elég. Az eső végig esett kisebb nagyobb intenzitással Granadáig, mire leparkoltunk, addigra állt el teljesen.

Krisztiánékkal a találkozás kicsit nehezen jött össze, mert rossz irányban indultunk el a városban, így majd egy óra múlva sikerült csak megtalálni a turista információt egy térképért, persze kb 5 percre az autótól. Eközben persze bezárt a katedrális, ami arról nevezetes, hogy itt nyugszik Izabel és Ferdinánd akik egyesítették Spanyolországot. Még bolyongtunk egy kicsit a környéken mire sikerült összefutni Krisztiánékkal, akik épp mentek Cordobába, így minden hol parkolj, mit nézz meg információkat, meg tudtunk osztani egymással.

Viktorral beültünk enni egy-egy egy arab kisbüfébe egyből Veszi jutott eszünkbe, hogy vele ettünk még ilyeneket Dubaiban… Kajálás közben persze megint elkezdett esni, ami már el sem állt még estig sem.  Vissza kellett menni az autóhoz, mivel fizetős parkolóban álltunk, és itt csak 2 órát lehet bedobni egyszerre. Így inkább felmentünk az Alhambrához parkolni, mivel tudtuk, hogy több mint 2 órát leszünk bent.

Alhambrába még az előre váltott jegyeket fel kellett vennünk, majd még sorban állni hogy bemehessünk. Sajnos a kertekben nem tudtunk gyönyörködni, mert annyira esett, hogy inkább az épületek megtekintését helyeztük előtérbe, így megnéztük az V. Károly palotáját illetve egy újabb jó 20 perces sorban állás után az Alhambrát.

Alhambra még így esőben és hidegben is csodaszép volt, bár épp megbeszéltük Viktorral hogy a díszítést kicsit túlzásba vitték. Építészetileg egyébként tényleg remekmű, a sok kis szökőkútjával, parkocskájával, terecskéivel mesés lehetett itt élni a középkorban, meg is értem, hogy Izabelék miután elfoglalták Granadát egyből beköltöztek ide. Sajnos a világhíres kertet már nem tudtuk megnézni mivel az eső még jobban elkezdett esni és már sötétedett is, így elkezdték kihajtani a vendégeket az Alhambrából.

Almeirába jövet persze végig zuhogott az eső, de már a sötét miatt úgy se láttunk volna semmit Sierra Nevada hegyeiből. Itt szerencsére hamar megtaláltuk a parkolót, gyorsan fel is cuccoltunk a szobába.

Viktornak az az ötlete támadt, hogy menjünk még be a városba… Város persze kihalt volt az eső miatt, így lesétáltunk a tengerpartig, ahol egy lelkes idegenvezetőre botlottunk egy perui hölgy személyében aki maga is turista, de már kb 1 hónapja itt lakik. Ő minden fűszálat megmutatott nekünk, hol lakott itt John Lennon, merre filmeztek itt Clint Eastwoodék stb. Éjfél körül én már úsztam a cipőmben, de Viktor még akart menni az éjszakába, így elbúcsúztunk én jöttem haza aludni, ők meg mentek tapaszozni…

további képek: