mai útvonal:

Nagyobb térképre váltás

Reggel ma Viktor pattant ki előbb az ágyból, tegnap esti kései blogírás igencsak kifárasztott. Míg ő elment bedobni pénzt az automatába addig én összeszedtem magam, annyira hogy induljunk le reggelizni. Kiderült hogy a reggeliért át kell menni egy kávézóba amit be is jelölt a portás csajszi számunkra.

Bolyongtunk már egy ideje a térkép szerint megadott utcán, mire megkérdeztünk egy helyi embert hogy merre található az adott kávézó. Természetesen a másik irányban, mint amerre be lett rajzolva nekünk. A legfájóbb hogy egy vacak reggeliért küzdöttünk ennyit, kaptunk egy kávét toastot és egy gyümölcslevet, ettől nem laktunk igazán jól.

Albacetet elhagyva Alcalá del Júcar-t vettük irányba, ezt a spanyol turizmus oldal javasolta nagyon. Útközben végre láttam szőlőültetvényeket, Viktorral le is állítattam az autót, hogy fotót tudjak készíteni Magninak róla. Az itteni szőlőtövek jóval alacsonyabbak mint otthon, max derékig érnek és nagyon sok helyen fel sem kötik, csak áll egy magában mint a képen is.

Alcalá del Júcar közelében kezdtük kicsit furcsálni a dolgokat, mivel a netes képek alapján ez a falu hegyek között van, mi pedig a sík pusztában autókáztunk. Kiderült hogy a település nem hegyen hanem egy 200 méter mély szurdokban található, amihez persze szép kis kőbevájt szerpentin visz le. A település gyakorlatilag egy folyó fölé épült a sziklafalba, a házak majdnem egymás fölé épültek. Mire felértünk nekünk is lógott kicsit a nyelvünk pedig edzésben vagyunk már a sok járkálástól.

A védték az egész települést, innen gyakorlatilag mind a 4 irányba el lehetett látni és hesszelni jön-e ellen. A várat a mórok építették majd mikor elfoglalták a keresztények akkor építették ki teljesen a várfalakat.

Ajucart elhagyva hamar Valenciába értünk, főleg hogy a majd 800 méter magas fennsíkról lejöttünk 100 méter alá. Itt az idő is jóval melegebb lett, ma 23 fok volt itt és gyönyörűen sütött a nap. A szállást sajnos nem tudtuk elfoglalni egyből, de annyit meg tudtunk tenni, hogy a csomagjainkat a szálláson berakjuk a csomagmegőrző szobába és az autóval pedig leparkoljunk a nem fizető részeken. Utána a térkép alapján nyakunkba vettük a várost. Gyönyörű parkjai vannak, egy kiszáradt folyómeder helyére parkot építettek és a park fölé építettek hidakat, amelyen az autók át tudnak menni.

3 óra alatt a belvárost és a legfőbb látnivalókat sikerült bejárnunk, bár a szieszta kicsit ma is bekavart a nyitvatartásokkal, a katedrálist csak este fele tudtuk megnézni, mivel épp zárva volt mikor odafele arra jártunk. A helyi piac, ami Európa egyik legnagyobb piaca, is így jártunk csak 2 percre tudtunk bemenni a már záró piacra, mert jött a szigorú rend őre és kitessékelt onnan. A régi tőzsde épülete azonban már múzeumként üzemel, így oda be tudtunk menni és gyönyörködhettünk a dór oszlopos nagycsarnokában.

A város méreteiben hatalmas, mi csak a szűk belvárosban sétáltunk több mint 3 órát és ez kevesebb mint az egy tizede a városnak. hatalmas sugárútjai vannak, Viktor megszámolta 8 sáv megy egymás mellet egy irányban. A terei impozánsak és a legtöbb épületéről lerí hogy gazdag városban vagyunk. Hazafelé bementünk a katedrálisba, de annyira nem voltam oda érte, csak a kupola megoldása mondható különlegesnek.

A szállásra érve végre elfoglalhattuk a szobánkat, ami egy 8 fős miniszoba, ehhez képest még a kollégiumban is kényelmesebben voltunk anno! Ja és vadásznom kellett párnáért és takaróért, mert az sem volt az ágyunkon… Most sziesztázunk, aztán megyünk a városba megnézni milyen Valencia péntek este.

további képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.