mai etap:

Nagyobb térképre váltás

Valenciai este sajnos nem volt olyan izgalmas, mint ahogy terveztük. Kb 10kor indultunk a belvárosba enni és utána valami bulihelyet nézni, de nem volt igazán élet a városban, kivéve a katolikus kongresszus bulija, ami nem volt igazán a mi műfajunk. kóvályogtunk a városba egyig, aztán mivel minden bezárt így inkább hazamentünk a szállásra. Viktornak még sikerült lefoglalnia egy jegyet a meccsre, így legalább volt egy kis pozitív is az estében.

Éjszaka nem sokat aludtunk mivel a szobatársak ki-be járkáltak az éjszaka és reggel 7kor már csörgött az egyik szobatárs órája, utána már csak szakaszosan tudtunk aludni. Ennek meg is lett az eredménye mindketten nyűgösek lettünk! Reggeli után fogtuk a cuccunkat és elindultunk Barcelona felé, legalább is én így gondoltam.

Megbeszéltük, hogy egy-két dolgot még megnézünk a kocsiból, mint pl a Valencia stadion, vagy a világkiállítás épületeit. Valencia stadion kocsiból megnézése több mint fél óra volt, Viktort alig bírtam lebeszélni arról, hogy befizessen egy stadion túrára. De még így is egy jó negyed órát bolyongott a szurkolói boltban, úgy viselkedett, mint a nők a bizbasz bolt területén. Persze én már nyűgös voltam mivel 3-ra Barcelonában akartam lenni, mert ezt beszéltem meg Lacival az egyik volt kollégámmal, aki szállást adott nekünk és vele mentünk meccsre is. Természetesen Viktor végül visszament a boltba venni valami Valencia relikviát, de én ezt már csak az autóba vártam meg, mondtam nincs idegem hozzá!

Ezek után Viktor még benyögte, hogy az új városrészt is nézzük meg, amikor már a menetrendünk szerint útnak kellett volna indulni. Én persze morogtam végig, hogyha lemaradok miatta egy Messi gólról akkor jól megverem, de ő csak nevetett rajtam! A világkiállításra épített városrész egyébként tényleg lélegzetelállító és akár fél napot is megért volna itt tölteni, de ekkor én nem így gondoltam, már csak a meccs lebegett a szemem előtt.

Végképp akkor borultam ki mikor a világkiállításos bizbasz boltban nem talált olyan hűtőmágnest amit szeretett volna venni, így kitalálta, hogy menjünk vissza a katedrálishoz, ott beugrik a boltba 2 percre és már mehetünk is. Persze a katedrálisnál vészvillogóval álltunk meg, s a rendőr 4-5 perc múlva jött is hogy menjünk innen de rögtön. Így ülhettem át a kormányhoz és körözhettem a téren vagy háromszor mire előkerült a bizbaszokkal…

A kormányt már nem adtam át, így én vezettem Barcelonáig, ami igencsak fárasztó volt, mivel a fizetős autópályán jöttünk és a forgalma a pécsi autópályáéhoz volt hasonló. Viktor szundított egy órát, így ő legalább egy fokkal frissebben érkezett Barcelonába mint én, de ráfért mert ő még kevesebbet aludt mint én a jegyvásárlás miatt.

Lacihoz érkezve gyorsan felcuccoltunk, ettünk és már indultunk is átöltözve a meccsre, mert még a jegyünket is át kellett venni. Metróval mentünk, ami nem volt egy jó választás, mert olyan tömeg volt rajta a meccs miatt, amit otthon még nem láttam. Kapaszkodnunk nem kellett a nagy tömegtől, de esélyünk se nagyon volt egy kapaszkodót elérni. A stadion felé csak hömpölygött a tömeg, azon gondolkodtunk, hogy kb mennyi ember mehet most a meccsre, nagyjából jól saccoltunk a 80000-es nézőszámmal.

A jegykiváltásnál volt egy kis izgalom, mert én jó szokásomhoz híven semmi iratot nem hoztam magammal csak a bankkártyát és a papírt ami igazolta hogy van jegyem. De emellett még valami irat is kellett volna hogy én én vagyok. Végül sikerült meggyőznöm hogy adja ki a jegyemet anélkül is, bár közben átfutott az agyamon, hogy itt vagyok a mennyország küszöbén és nem juthatok be, mert nincs nálam egy rohadt irat sem.

Jegyeink a stadion más-más helyére szóltak, így elbúcsúztunk egymástól és megbeszéltük, hogy hol találkozunk utána. Nekem a kakasülős bérletes szektorban volt jegyem, itt a legtöbb család már üdvözölte egymást a meccs előtt. Környékemen nyugdíjas párok, terhes mama kisgyerekkel, apa fiával ült, így belekóstolhattam a helyi szurkolásba, ami eltér a világ többi helyétől. Ide inkább mint színház vagy társadalmi eseményre jönnek az emberek, komoly szurkolás nem volt.

A stadion maga gyönyörű volt, bár felső karéjban ültem mégis mindent tökéletesen láttam a meccsből, amin a Barcelona 3-1-re megvert a Celta Vigo-t. Meccs után még maradtam fényképezni kicsit, mint a többi turista, aztán mentem a megbeszélt helyre. Itt a Laci a barátaival hamar megjelent, Viktorunkra azonban majd egy fél órát még várni kellett. Most is megjelent egy újabb sállal a nyakában és még egy nagy Barca zászlót is vett a relikviái közé.

Meccsről hazasétáltunk, és az volt a program, hogy megyünk bele az éjszakába. Én még próbáltam egy óra alvással erőt meríteni, de  sajnos az nem volt elég, így bevállaltam hogy papírsárkány vagyok és így inkább a z alvást választottam a buli helyett, ahonnan Viktor egy fehér kalapban jelent meg hajnali ötkor.

további képek: