Reggel sajnos nem jól indult a nap, kiderült, hogy az ovideoi szállás, ahol két napot is aludtam volna, tele van és nem tudok oda menni. Emiatt át kell szerveznem az utamat. Úgy néz ki egy nappal többet leszek Compostellában és Leonban, s talán Leonból megyek fel megnézni Oviedot. Most este írtam is a két szállásnak, hogy a lefoglaltnál egyel több napot aludnék náluk...

Pályaudvaron

Mai napi penzumom az El Escorial és a Pradó volt. Az Escorialról annyit kell tudni hogy II.Fülöp építette a 16 század végén, a kor minden technikai újítását és pénzét felvonultatva. Ennek eredményeképp 20 év alatt felhúzták a 6 focipályányi épületegyüttest. II. Fülöp depresszív katolikus elképzelései szerint építették, nem hiába írja le Merle, mint rideg szerethetetlen épület...

Pradóról annyit kell tudni, hogy a világ egyik leghíresebb képtára tele spanyol és flamand mesterek műveivel.

Escorial első látásra

Reggel sikerült előbb kiérnem a pályaudvarra, így le tudtam fotózni a pályaudvarra telepített botanikus kertet. Itt találkoztam a brazil szoba társaimmal, kik nem kaptak már jegyet a Toledó-i járatra mert tele volt, így várhattak 2 órát a következőre! Emiatt visszajövet beugrottam és megvettem holnapra a jegyet.

Katedrális belülről

Escorialba szerencsére ma jókor mentem, szerdán minden EU állampolgár ingyen mehet be.

Nehéz leírni, hogy mit érez az ember az Escoriálról. Monumentális, elképesztő de nagyon NYOMASZTÓ! Végig benne van az emberben, hogy nem lehetett jó itt élni, lakni, nem hiába költöztek el innen a Bourbon királyok... Minden komor, kimért, túlszabályzott, az egész épületből sugárzik a depresszió! De mégis valahogy kihagyhatatlan élmény...

Ez a nyomasztó hangulat a könyvtárban múlt el, ahol a nyitott ablakon keresztül a gyerekek zsivaja törte meg a csendet. Kiderült ekkor számomra, hogy az épületen belül még egy iskola is üzemel.

Szünetben

Escorialból hazafelé eleredt az eső, így pont jó idő volt a Prado képtár meglátogatására. 6 után értem csak oda, így tudtam, hogy az összes képet nem tudom megnézni. Ezért a flamand és holland festők mellett a spanyol iskola 3 leghíresebbjét Velazquezt, Goya-t és El Grecot néztem meg.

könyvtár ablakából

Velazquez szegény nagyon unalmas volt, mivel a legtöbb képe a királyi családot ábrázolja, ennyi rossz arcú Habsburgot talán még Bécsben sem látni!

Goya képeiből is csak az örült képsorozata illetve a miniatúrái tetszettek, A királyi család képei illetve a vallásos képei igen unalmasak voltak. Ezzel szemben El Greco hangulata sokkal modernebb, mai szemmel elfogadhatóbbak. Nemhiba nem kapott királyi megrendelést az életében...

De Bosch-sal senki se versenyezhet, az a képi világ amit a 16.században lefestett a 20. században jön elő Dalinál...

Prado

Madridról még két dolgot akartam írni. Madrid hasonlóan fel van túrva mint Budapest, midenhol cserélnek valamit, de valahogy mégis minden zökkenőmentesebben működik, mint odahaza...

Szieszta

Másik a jelző lámpa hangja. mikor zöldre vált akkor olyan hangot ad ki mintha a lézerpisztolyt sorozatlövőre állítják. S mikor el kezd villogni, akkor ez a sorozatlövő felgyorsul! Így minden lámpánál a csillagok háborúja jut eszembe!:-)

Drága mamának, mert neki csak az a kép jó amin rajta vagyok!:-)

Remélem ma éjszaka kiesi magát az eső(most is esik épp), mert holnap Toledóba tervezek menni, ami esőben nem olyan hangulatos...

További képek:

Escorial hangulata

katedrális

Kertben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.