mai napi útirány:

Nagyobb térképre váltás

Reggel újra órára keltem, hogy 10kor legkésőbb el tudjak indulni a mai nagy túrára ami majd 300km vezetés és 4 városka megnézését foglalta magába. Hostelben ha valaki nem aludt, az még kómásan üldögélt a kávéja felett. Egyik srác hajnali fél 10re ment megbeszélésre, szívta is a fogát, hogy hajnali meetinget szerveztek be neki, amilyen feje volt szerintem az első 1 órában még képtelen volt bármire is koncentrálni.

A reggel 10-es indulásnál egyre nem kalkuláltam, hogy kifogom a reggeli dugót, így jót küzdöttem a városban, hogy végre el tudjam hagyni. Közben a GPS is rendetlenkedni kezd, se szó se beszéd kikapcsolja magát és ilyenkor újra kell indítani és kerestetni vele… nem egy leányálom vezetés közben, még jó hogy vettem Gergely tanácsára egy mobiltartót!

Első megálló Carmona volt egy csendes kisváros 40 km-re Sevillától. Nevezetessége, hogy egész épen maradt középkori várral rendelkezik, illetve a katedrálisa hasonló stílusban épült mint a Sevilla-i katedrális, csak előbb lett kész a méreteiből adódóan. Városka nagyon hangulatos főtérrel rendelkezik, ahol a helyi öregek nézik az apácákat ellibbeni és közben megbeszélik, hogy azért Franco idején jobb volt az élet. Itt végre sikerült a piacot is megtalálni, de nem volt túl sok árus, vagy azt mert 11kor már késő volt nekik, vagy mert péntek van.

Osunában is pont a piac előtt sikerült parkolót találni, így ide is bementem! Az épület maga egyébként műemlék, mivel az épület váza, még 1540-ben épült és azóta itt mindig is piac működött! Osuna még az egyetemértől híres, 1540-ben itt alapították meg a spanyol királyi egyetemet. Sajnos Osuna nem volt túl barátságos velem, mivel a turista iroda be volt zárva és még az eső is elkezdett ömleni. így megnéztem kívülről az egyetemet és a katedrálist, mivel egyikbe se lehetett bemenni, és inkább visszamentem a kocsihoz, hogy folytassam tovább az utamat.

Osunából Rondáig sajnos végig ömlött az eső, így a tervezett tájnézegetésből semmi sem lett, örültem, ha az utat láttam a nagy esőzésben. A könyv azt írja, hogy Rondá-t már távolról is látja az utazó a rikító fehér házai miatt, én csak akkor vettem észre hogy ott vagyok, mikor a táblára ki volt írva. Sőt az eső annyira esett, hogy vagy 20 percet ültem még az autóba, mert nem volt lelkierőm elindulni.

Miután már nem ömlött annyira, nekivágtam felfedezni, főleg amiatt mert estére már Jerezben kellett lennem. Elsőnek a bikaviadalok színhelyét az arénát néztem meg, ami arról nevezetes, hogy a legrégibb még működő aréna Spanyolországban, a torreádoroknak kitűntetés itt szerepelniük. A bikák szegények nem csoda, hogy olyan idegbetegek, mikor kimennek az arénába, mivel előtte egy szűk sötét lyukban hergelik őket, és csak egy szűk karámon keresztül engedik ki őket!

Arénából kijövet megint elkezdett ömleni az eső, de már nem volt kedvem újra fél órát dekkolni egy eresz alatt, hogy megvárjam mire újra eláll. inkább kapucnimat a fejemre vágtam és fényképezőt csak a legrövidebb időszakra vettem csak elő rejtekéből, hogy egy-egy képet készítsek. Ronda másik nevezetessége a Tajo fölötti híd, amely egy szakadék fölött ível át. Mesés látvány remélem a képek is visszaadnak valamit a hangulatából. A település többi része nem volt olyan izgalmas, látszott hogy az összes tengerparton nyaraló turista ide jön fel „kulturális turistáskodásra” így még a fűszál megnézéséért is pénzt kérnének!

Rondát elhagyva szerencsére már elállt az eső így végre tudtam gyönyörködni az Andalúz tájban. Erősen sasoltam hátha látok végre Magninak szőlő ültetvényt, de csak olajfákat látok mindenhol vagy legelőket. Most már én is kíváncsi vagyok, hogy itt miből készül akkor a sherry, mert ahhoz a legjobb tudásom szerint is kell valamilyen szőlő.

Arcos de La Fronterába szép naplementében érkeztem ami különleges hangulatot nyújtott a fehér falaival.  Parkolóval itt is meg kellett küzdenem mire találtam, de utána gyors léptekben körbesétáltam a város nevezetességeit. Sajnos mire ideértem minden be volt zárva, de így legalább sötétedés előtt végeztem a várossal.  Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ők sohasem számolják össze a nyitvatartási idejüket! mert eddig bárhol néztem max 6 órát vannak nyitva egy nap és heti 2 szünnap majd mindenhol megvan, főleg a kisebb műemlékeknél.

Jerezben sajnos még kavarogtam egy jó fél órát mire találtam egy parkolót és onnan még a meg kellett találnom a szállásom is. a hely eddigi legszebb szállásom itt, holnap majd tervezek képeket készíteni róla.

További képek itt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.