Mai nap reggel 8-as óracsörgéssel indult, hogy sikerüljön elérni a 9,46-os vonatot Montserratba. Természetesen az egyik lakótársnak sikerült becsúsznia kettőnk közé a fürdőszoba kihasználásban, így én majd 20 percet vártam, mert kacsának érezte magát. Emiatt a reggeli és a hozzá tartozó kávé kimaradt az életünkből, és így is nagy szerencsénk volt, hogy előbb értünk a pályaudvarra, mert kiderült, hogy a vonat 10 perccel előbb indul, mint ahogy azt a prospektus írta.

tájkép

 

Montserrat Barcelonától 50km-re lévő kolostor a hegyek között, régen csak hegyi ösvényen lehetett csak megközelíteni, ma már földön, sinen, levegőben is el lehet érni. Természetesen mi a levegőbent választottuk, és libegővel mentünk fel a kolostorig.

Libegő, ezzel mentünk fel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jelenlegi kolostor maga nem egy nagy műremek, de az a táj, és az a környezet amibe épült az lélegzet elállító! A kilátásáért igazán érdemes feljönni a kolostorig! Ha lett volna időnk, akkor mehettünk volna még kisebb nagyobb kirándulásokra innen, de mivel hogy idő szűkében voltunk, ezért vettük az irányt vissza Barcelonába.

Felértem végre...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt az első utunk a Katalán Nemzeti Múzeum volt, ahol a román kortól láthatóak a katalán művészet remekei. Itt fordítva van, mint az eddigi városokban, itt ez a múzeum „nyúlta” le a környező kis román és gótikus templomok oltárait, oltárképeit, amit itt restauráltak a lehetőségekhez képest. A kiállítás legjobb része számomra a 19 század második felének katalán festészete volt, az itteni impresszionisták semmivel sem maradtak el a párizsi társaiktól.

Andi és a cica a hegyről

 

 

Következő állomásunkat a Miro múzeumot, egy hangulatos botanikus kerten keresztül értük el, sajnos nem volt időnk itt leülni a feszes időbeosztásunk miatt.

Magáról Miroról eddig nem sokat tudtam, de képeit és műalkotásait látva biztos nem fog sohase a kedvenceim közé tartozni... Sohase szerettem azokat az alkotásokat, melyek már annyira „minimalisták”, hogy már én is meg tudnám festeni! Amit még én is meg tudok festeni az nem túl sok...

Kerengőben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miro múzeumot elhagyva, kisebb kerülőkkel eljutottunk Barcelona legöregebb templomába, mely még a 10.században épült és tényleg magán hordozza a román stílus minden alapjegyét, kicsi, ablaktalan, mégis nagyon hanguatos volt az icipici kerengőjével.

 

Tanulás az egyetem előtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Templomból kijövet elkezdett csöpögni az eső, így elindultunk a Rambla felé éttermet keresni, Andi végül megtalálta azt az éttermet amit a könyv nagyon ajánl, mert finom az étel és jók az árak. Csak egy bökkenő volt, hogy 45 percet kellett állni az esőbe,n hogy beengedjenek, mert csak fél 9kor nyitott este. Andi hős módjára állt a sorban, én meg próbáltam még a téren használható képeket készíteni, kevés sikerrel. Utolsó 20 percre kaptunk az előttünk lévő németektől kölcsönbe egy ernyőt és így már nem áztunk legalább. Étterembe bejutva, gyorsan próbáltunk rendelni a nagy éhségünk miatt, azonban nem sikerült, mert minden jellegzetes katalán kajában hal van, vagy birka amit egyikünk se szeret. Így a tapasznál és levesnél maradtunk a katalán konyhánál, de a főételnél biztos ami biztos, olasz kaját rendeltünk inkább.

delikátbolt az esti esőben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az étel nagyon finom volt, főleg az én spenótos göngyölt tésztám volt mesésen finom számomra! Andi természetesen a Sangriát kultiválta inkább!:-)

Tapasszal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vacsora után még sétáltunk egy metró megállót a Ramblán és itt kezdődtek az esti bonyodalmaink. Képesek voltunk az egyébként max 20 perces utat bő másfél óra alatt megtennünk, több rossz járműválasztás után. Még jó, hogy az utolsó buszt, ami errefelé jár szerencsésen elértük. Így is a tervezett 11 óra helyett negyed 1-re sikerült hazaérni.

 

holnapi napunk a belváros felfedezésével fog telni illetve a gaudí kert felkeresésével.

 

További képek:

 

merre menjünk tovább?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Montserrat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pofát vágva...

 

 

 

 

Legrégibb templom belülről...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://spanyolkorut.blog.hu/api/trackback/id/tr781422059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kocsisj 2009.10.02. 08:16:01

Az a Montserrat-i alsó kép az "díjnyertes". Figyelj a -ba, -be, -ban -ben-re. Ja tudom három program és negyed 1. Tegnap akartam írni, hogy nálam 3 hét után jött a "de hazamennék már". Kérdezd meg a Kojak1974-t, hogy neki a németeknél mikor jött.

Kocsis Áron 2009.10.02. 08:58:21

@kocsisj: Kedves Grétsy professzor!
javítottam a helyesírási hibákat, éjszaka 2 felé ezeken a hibákon már könnyen átsiklik az ember...
Már nem bánom, hogy hazamegyek, jó lesz vasárnap Budapest utcáit látni megint.
Áron

Kojak1974 2009.10.02. 20:53:00

Mivel megszólítva lettem, hát megszólalok. :-)

Nekem már annak idején, a 2 héten tele volt a hócipőm a németekkel. Nem Eugénékkal, hanem mondjuk a fogadóssal, akinél dolgoztam, aki egy márkáért a körmével kaparta volna tisztára wc-ket mindennap.

Mostanában nem voltam 10 napnál többet külföldön, akkor még nem kívánkozik haza az ember, de nagyon jó megjönni.

Monseratra emlékszem, én is próbáltam képeket csinálni, de nagyon nem adja vissza a látványt. Olyan, mintha a világ tetején lennél.

Látom, próbálsz feltenni életképeket, köszi.

Látom, sokat fogytál, lebarnultál, természetellenesen kipihent vagy. :-))) Mióta Andi ott van sokkal mosolygósabb képek is készültek. Nem úgy nézel ki a képeken, mint aki most tuszkolt le egy egy egész vereshagymafűzért, mint korábban.

Na mindegy, mostanra már úgyis az utolsó spanyol szavakat hallgatod, holnap pedig már találkozunk is.

Gergő
süti beállítások módosítása