2009.09.19. 00:32
6. nap Lovagkor nyomai
Madridi reggel mozgalmasan kezdődött, mivel zsebtolvajok megpróbáltak kirabolni a metróban. hátamon a nagy táskával kicsit nehezen mozogtam, így egyből feltűnt hogy két pár gyanúsan körülvesz, pedig volt hely máshol a szerelvényben. szerencsére az otthon ismert csatárláncba álltak fel, így csak az egyiket kellett figyelnem, aki persze egyből próbálkozott mikor nem felé néztem. Mivel számítottam rá, így már mikor a zsebem felé nyúlt, leállítottam a kezét. Persze ekkor nekik állt feljebb, de a következő megállónál gyorsan kiszálltak...
Vonatból
A nagy ijedelemre a pályaudvaron gyorsan vettem egy kaparós sorsjegyet amin a befektetett 1 eurónyi összeget megdupláztam! Ezáltal duplán szerencsésen indult a napom.
Román kori templom
Mai első úti célom Avila volt, melyről annyit érdemes tudni, hogy teljesen épen maradt 11.százaban épült város fala és egészen a 15.századig királyi város volt.
Avilai tartózkodásom egy kis kellemetlenséggel indult, mivel majd egy órát bolyongtam míg le tudtam rakni a 18kg-s hátizsákomat a buszpályaudvari csomagmegőrzőbe!
Székesegház Avilában
Avilai Szent Teréz ma nem igazán érdekelt így az ő zarándokpontjait kihagytam. A legszebb római kori templomot meg se említette az úti könyvem, csak a csepegő eső és a turista információn zsákmányolt Avila térkép alapján mentem be. Bent voltam vagy 20 percet és csak irigykedtem, hogy a világnak ezen részén ilyen csodák fennmaradtak és még nincsenek is tisztába vele!
Avilai utca
Másik természetesen a helyi székesegyház volt, amit épp felújítanak, de még így is olyan varázslatos atmoszférát áraszt, hogy az ember Tolkien világában érzi magát. Sajnos itt se szabadott fotózni és a félhomály miatt nem sikerült egy kép se.
Itt hagytak a többiek...
Avila egyébként sokkal „modernebb” város mint Segovia vagy Toledó, de azért majd minden házban meghagytak egy eredeti ablakkeretet vagy kapu aljat a hangulat kedvéért. Avila hangulatát azonban az elképesztő várfal adja, ami tényleg körbe keríti az óvárost, és 80 torony védi a bentlakók nyugalmát. Sajnos nem lehet körbe menni egészen csak szakaszokban, ami annyit jelent, hogy háromszor is meg kellett másznom a várfalat. Arra, azért kíváncsi lennék, hogy a középkori várvédők hogy lépcsőztek fel, mert még nekem is magasak voltak a lépcsőfokok, hát még milyen lehetett az átlag 160cm magas várvédőknek teljes vértezetben!
Várfal esőben
Avilát elhagyva Salamanca folytattam tovább a vonatozást, s mire ideértem kisütött a nap is. Az új szállás finoman fogalmazva katasztrófa! az még hagyján, hogy 20 fős a szoba, de se szekrény se igazán hely nincs ahova pakoljál. gyakorlatilag aki itt van mindenki döbbenten konstatálja, hogy csak ki bír itt egy vagy két napot. Pont azt beszéltük itt a többiekkel, hogy azért választottuk ezt a szállást Saamancában, mert erről írtak még a legjobbakat! Milyen lehet a többi!
Salamancai katedrális
Miután magamhoz ocsúdtam, a szállás okozta sokkból elindultam megismerni Salamancát, ami első látásra ékszerdoboznak tűnik. Holnapi nap ennek az ékszerdoboz megismerésével fog telni.
további képek:
A várfalon
Gyűrűk ura
Vonatról a puszta
Salamancai főtér
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.